Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 2. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Zay Istvánné: Nyelvi-irodalmi-kommunikációs programmal az anyanyelvért
Nyelvi-irodalmi-kommunikációs programmal az anyanyelvért — Hogyan tudnánk jobban biztosítani valamennyi gyermekünk számára a fejlődési esélyegyenlőséget? — Milyen tanterv kínál több lehetőséget a művelődési hátrányok enyhítésére? Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatták iskolám tantestületét, amikor úgy döntöttünk, hogy az 1985—86. tanévben induló egyik első osztályunkat a nyelvi-irodalmi-kommunikációs alternatív tanterv szerint fejlesztjük anyanyelvből. A Tanító 1983—84—85. évi cikksorozatából már ismertem a kísérlet történetét, a program célkitűzéseit és eszközrendszerét. Úgy éreztem, azonosulni tudnék koncepciójával, tananyagrendszerével, elfogadtam metodikáját, tanulásirányítását. Igazgatóm és szaktanácsadóm javaslatára, szívesen vállaltam tehát az e tanterv szerint induló 1. osztály irányítását. Fölkészülés A tanításra való fölkészülésünket segítendő — bemutatóórákat néztünk meg, a napközis párunkkal 5 napos felkészítőtanfolyamon vettünk részt. Itt részletes tájékoztatást kaptunk a program szerkezetéről, tananyag- és taneszközrendszeréről. Előadásokat hallgattunk szaktudományos ismereteink mélyítése, bővítése érdekében, s megkaptuk a legfontosabb háttérismeretet a tanítandó képességekről, ismeretekről. A gyakorlati munkára való fölkészülés szempontjából azonban a legjobban azoknak a kiscsoportos foglalkozásoknak örültünk, amelyeket — a program tanításába még kísérleti szakaszában bekapcsolódó — tanítók vezettek. Tőlük a tanításhoz közvetlenül szükséges eljárásokat, algoritmizált lépéssorokat sajátítottuk el. A későbbi mindennapi munkámban nagy hasznát vettem azoknak a képességfejlesztő gyakorlatoknak, melyeken helyes ejtési, gyorsolvasási tréningeket végeztünk, valamint a helyes ejtési és kommunikációs normákhoz igazodó vers- és prózamondásra, felolvasásra, illetve ezeknek a tevékenységeknek az irányítására, fejlesztésére készítettek fel bennünket. Ezek az intenzív tanfolyamok később évenként megismétlődtek, mindig ráhangolva és eligazítva a következő év feladataira. Kézhez kapva és egyre többet forgatva a tanítási programot, örömmel nyugtáztam, hogy egy nagyon korszerű és minden részletében tudományosan kidolgozott tanterv megvalósításában vehetek részt, amely nemcsak előírja, hogy hová kell eljuttatnom tanulóimat, hanem az oda vezető utat is megmutatja. Egyetlen esetben sem fordult elő, hogy a menet közben felmerülő problémára, nehézségre, elbizonytalanodásra (mert a gyakorlat során bizony, ilyenek is akadtak) a tanítási programban ne találtam volna megoldást, javaslatot. A négy év során mindvégig biztonságérzetet kölcsönzött számomra az a tudat, hogy ebben a — nevelők munkáját maximálisan segítő — kiadványban mindig megtalálom a legszükségesebb 51
