Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Bényei József verse - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)
(Meghajolnak ünnepélyesen. Három irányban sietnek el.) (Jós megnézi a halottat, utánuk lohol.) JÖS: Megmondom nékik a gyilkos nevét! A tábor. Koháry egyedül sétál. Jön sietve a követ. KOHÁRY: A fővezér? KÖVET: Még mindig tanulmányozza a levelet. (Fanyarul.) KOHÁRY: Csak ne sokáig! Kihűl a leves! KÖVET: Mi még a türelmetlen nemzedékből valók vagyunk, gróf úr! De a türelmetlenség nemcsak átok — áldás! Ha gyors a harc, a halál kíméletes! Caraffa nem kockáztatott Munkács kudarca után! Patkányevőkön, csontvázakon bár, de győzni fog . . . Nem a véres, az aszott hullákon emelkedik magosba ... (A régi irónia.) Minél nagyobb tilalom, annál kisebb skrupulus! (Kis csend.) (Jön Caraffa.) CARAFFA: Ügy látszik, megegyezünk, urak! Egyetlen Dont hiányzik. A szökevények dolga. Ha később azt kéri, adjuk ki néki Ali béget? KOHÁRY . Nem adhatjuk ki, uram. Kötelességünk megvédeni. CARAFFA: S ha itt marad, mit kezdünk vele? KOHÁRY: Majd török szökevények vezetője lesz . . . CARAFFA: Kockáztassuk érte az egészet? KOHÁRY: A háborúnak erkölcse van, uram! CARAFFA: Maga megint filozofál, gróf úr! (Marsiglihez.) A múltkori küldöncünkről mi hír? KÖVET: Egy őrmester megölte . . . saját szakállára . . . CARAFFA: Egy őrmester a saját szakállára! (Más hang.) Tessék magának hadi erkölcs! MARSIGLI: Rusztem kivégeztette a gyilkost. CARAFFA: Akkor is megfizetik... legszívesebben megszigorítanám a szer ződés pontjait! Legalább a feltételek negyedét nem kéne teljesítenem! MARSIGLI: Édesebb volna a bosszú, mint a vár? CARAFFA: Pokolba a kedélyével, Marsigli! KOHÁRY: Ha kérhetném: kísérjem én az elvonulókat Váradig! CARAFFA: Azt majd meglátjuk, gróf úr... Az összes parancsnokok készítsék a csapatokat a kivonulásra, rögvest! (Kisiet.) MARSIGLI: így lett Caraffa hajdani nyolc-tíz napjából kereken nyolc hónap — nekünk ... és egy végtelenség a szerencsétleneknek . . . KOHÁRY: Köszönöm Marsigli, hogy helyettem is beszélt. KÖVET: Ez a pasa becsülést érdemel! A végsőkig kitartott .. . Az volt az egyetlen kérdése, mi lesz a mozlim magyarokkal ? KOHÁRY: Aki akar, maradjon, akinem, az menjen. Én hit dolgában többé nem kényszerítek semmit senkire! Nekem volt egy segédtisztem. . . Ej, menjünk Marsigli! (Erezhetjük: barátként mennek el.) Rusztem egyedül áll, merően néz. RUSZTEM: Feljön a nap, s a várhíd lemegy. Ügy száll le most a híd (öngúny), akár a nap a hősi kor fölött. (Hirtelen.) Kulcsár! Kulcsár! (Az jön.) A várkulcsokat a kapuhoz! (Az bólint, sietve el. Rusztem néhány kisebb kulcsot vesz kezébe.) A kulcsnak mindegy, kinek kezében forog. Csak az ember szeretné, hogy e vasjószágnak is lelke legyen és csakis gazdájához ragaszkodjék. De a kulcsnak nincs lelke. Nem fog jajongni 14
