Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 2. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Sárhegyi István: Látogatás az egri Dobó István Gimnáziumban
a Szovjetunióban szereznek diplomát. Sok tanulónk vett részt igen eredményesen a „Ki miben tudós?” országos vetélkedőben, történelemből Gecse Attila és néhány éve Kovács Aladár jutott a legjobbak közé. Büszkék vagyunk arra, hogy a tanórai munka mellett iskolánk nagyon sok lehetőséget nyújt az önművelődésre. Diákjaink másfél évtizede vesznek részt filmklubmozgalomban, újabban angol, orosz és német nyelvű filmklubot is indítottunk. Húsz osztályunkból tizennyolcnak van a Nemzeti Színházba és a Madách Színházba bérlete. Az egész iskola bérletese az egri Gárdonyi Géza Színháznak. Iskolai női karunk már háromszor kapott meghívást a debreceni nemzetközi kórusversenyre, s önálló estjeivel a város kulturális életének tényezője lett. Irodalmi színpadunk ötször vett részt a csurgói diák színjátszó fesztiválon. Vers- és prózamondóink sikerrel szerepelnek országos versenyeken, a „Ki mit tud?”-okon. Ma is vannak kiváló sportolóink és iskolánk aktív kezdeményezője volt éveken keresztül a tömegsportakcióknak, a futó-kocogó napok megszervezésének, a „Fuss az egészségedért!” mozgalomnak. Talán azért szeretnek a tanulók a Dobóba járni, mert sok lehetőséget találnak képességeik fejlesztésére, és az iskola a gyakorlatban is megvalósította a közoktatás és a köz- művelődés egységét, alkalmassá tette tanítványait az önművelésre, nyitottá új ismeretek, élmények befogadására és feldolgozására. — Milyen kapcsolatrendszere van az intézménynek a városbeli vállalatokkal, iskolákkal? — Igyekszünk más iskolák munkáját is megismerni, a nevelési feladatainkat, a házirend előírásait összehangolni. Közvetlen kapcsolatunk van a köz- művelődési intézményekkel. A moziüzemi vállalat vállalta a filmklubmozgalmunkat, az Ifjúsági Ház a rendezvényeink egy részét, a Megyei Művelődési Központ színjátszóink, táncosaink segítését, a TIT a diáknapok előadásait, a múzeumi szervezet a kiállításaink, a néprajzi pályázatok támogatását, a megyei könyvtár írókat, szerkesztőket küld rendhagyó irodalomórák megtartására. Így járt már iskolánkban Nagy László, Fekete Sándor, Czine Mihály stb. Amíg szakközépiskolai oktatás folyt iskolánkban, közvetlen kontaktusban voltunk Észak-Magyarország erdőgazdaságaival. Szoros kapcsolatunk alakult ki az egri Finomszerelvénygyárral, az Egri Dohánygyárral, a borforgalmi vállalattal, amelyek közvetlen segítséget nyújtottak az oktatás tárgyi feltételeinek javításában. Az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat sportmegmozdulásainkat támogatta. Az Egri Csillagok Termelőszövetkezetben már évek óta rendszeresen, az egerszalóki tsz-ben az utóbbi években végeztek tanulóink társadalmi munkát, dolgoztak a szüret alkalmával. Jóleső érzés volt hallani, hogy a dobósok mindig példamutatóan dolgoztak, a zord időjárási körülmények között is. Ezt a kapcsolatrendszert szeretnénk megtartani, az iskola társadalmi nyitottságát a megalakult iskolatanácson keresztül is biztosítani. — Szerencsés volt-e az a döntés, mely szerint a tanulók jelentős része katonai kollégista? — A honvédkollégista tanulók nevelését a tantestület politikai feladatnak tekintette, és egyre több szeretettel és gondoskodással foglalkozik velük a Lenkey kollégium nevelőivel együttműködve. 1974 óta tanítjuk őket, de már a következő évben két osztállyal kellett törődnünk, mert a Szilágyi csak egy osztályt vállalt, és újabbakat helyhiány miatt nem tudott beiskolázni. 1978-ban érettségiztek első növendékeink, utána párhuzamosan két osztályban tanultak, míg az új vendéglátóipari szakközépiskola felépültével a Szilágyi újra fogadhatta a kollégistákat. Ekkor történt a baj, mert a tanulók nem akartak átmenni másik iskolába. A szülőket is meg kellett győzni arról, hogy ez a lépés helyes lesz. A későbbiekben, megkérdezésünk nélkül hoztak olyan döntést, az 45
