Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 2. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Sárhegyi István: Látogatás az egri Dobó István Gimnáziumban
kát az értékeket, amelyeket az iskolaközösség az elmúlt évtizedekben létrehozott. Bevonjuk pályázatok útján a tanulókat az emlékek gyűjtésébe, s találkoznak rendszeresen az iskolai diáknapok alkalmával régi dobósokkal, akik elmondják saját diákéletük legkedvesebb emlékeit, és megismertetik őket életpályájuk főbb állomásaival, beszélnek arról, mit kaptak ők az alma matertől. Arra törekszünk, hogy tanulóink az ifjúsági mozgalomban öntevékenyen kezdeményezzenek, olyan közösségi feladatokat tűzzenek maguk elé, amelynek megvalósításában maguk tevékenykedhetnek. Ilyenek az iskolai dobós diáknapok, amikor diákigazgatót választanak, a programok kialakításában és megvalósításában szerepet vállalnak. Kezdeményezték a „Ki tud többet Egerről?” vetélkedőt a város elsőosztályosainak számára, Eger felszabadulásának évfordulóin. Sajátosak iskolai belső ünnepségeink, amelyekre egy-egy osztály készül fel műsorral, és mindig más tanár vagy diák tartja az ünnepi megemlékezést. Legszebb ünnepségünk a ballagás, amelynek a végén a ballagó diákok megkoszorúzzák a Dobó-szobrot a Dobó téren. Sajátos légköre van az iskolának, amelyben szigorúak a követelmények, de mélységes emberség jellemzi a pedagógiai munkát, olyan demokratikus légkör van, amelyben a viták az alkotószellemet erősítik, amelyben a tanulók és tanárok tehetsége kibontakozhat. Ezért szeretnek mai diákjaink a Dobóba járni. Néha egy családon belül több nemzedék követi egymást. — Milyen örökségre építhet az intézmény? — Hát, az eddig felsoroltak olyan gazdag örökséget jelentenek, amelyre bátran építhetjük mai pedagógiai céljainkat, törekvéseinket. Elsősorban az elődök példájára, azokra a tanárokra és diákokra, akik a dobósok nagy családjában elismerést, megbecsülést adtak az iskolának. Tudatosan építünk forradalmi hagyományainkra, arra neveljük tanulóinkat, hogy a hazát szeretni csak cselekvő hazafisággal lehet és nem szólamokkal, hanem tettekkel. Nagyszerű tanárok tanítottak ebben az iskolában. Nemzedékek emlékeznek hálával Bárányé Ernőre, aki matematika—fizika szakos volt, és mint nevelő, osztályfőnök, igaz emberségre nevelte tanítványait szaktárgyai szeretete mellett. Róla neveztük el a matematikai házi versenyt és az osztályalapítványból díjazzuk a legjobb matematikus diákunkat, a házi verseny győzteseit. Említhetném Lengyel Gábor nevét is, avagy Komjáti Margitét. — Hogyan tartják a kapcsolatot valamikori diákjaikkal? — Említettem már, hogy az iskola volt diákjai mindig erősen kötődtek az alma materhez. Életük legszebb nyolc vagy négy esztendejét élték át az intézmény falai között, dolgoztak, tanultak. Időben minél távolabb kerül az ember ifjú életének e szép állomásától, annál kedvesebbek lesznek az emlékek, s csak a szépre emlékeznek az érettségi találkozókon. 1972-ben egyhetes emlékünnepséget rendeztünk az iskola névadója, Dobó István halálának 400. évfordulója alkalmából. Erre az ünnepségre csak azokat hívtuk, akik 1952 előtt végeztek. Több mint 350 volt öregdiák jött össze, közülük ketten 1913-ban érettségiztek, és öröm volt látni, mit is jelentett nekik az akkori iskola. Az ünnepség alkalmával alakult meg a Régi Dobós Diákok Baráti Köre. Egyesületként elhatározták az iskolai nevelőmunka segítését, támogatását, a volt dobós diákok összetartását. Megalapították a „Kiváló Dobós Diák” címet, három fokozattal, és minden tanév végén az iskolavezetés javaslatára, ők adják át ezt a tanévzáró ünnepségen a legjobbaknak. A baráti kör Pesten is alakított egy szekciót, még dr. Bárány István és Vermes Béla vezetésével. Nyolc éve működik Gyöngyösön a baráti kör szekciója. Mi tájékoztatjuk őket az iskola mai munkájáról, ők minket sikereikről, életükről. Nagyra 43
