Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 2. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Homa János: Kerekasztal-beszélgetés a megye megújuló oktatásáról
ben ilyen volt a kommunikációs készségfejlesztés, ahol megnyílhattak, őszinték lehettek a gyerekek. Már csak azért is, mert nem kaptak jegyet. — Most tanuljuk társadalmi szinten a demokráciát. Ráadásul a családokban sem jellemző a liberális hangnem, azaz a felnőtt társadalom sincs teljesen tisztában a demokrácia játékszabályaival. Hogyan tudják ennek ellenére kialakítani a nyílt, demokratikus légkört? Dr. Kárász Imréné: — Ez így igaz. Emiatt a kezdeti időkben akadtak zökkenők, de ahogy haladunk a tananyaggal, úgy nyílnak meg a diákok, úgy szűnik meg bennük a rejtett feszültség. Megvan a lehetőség a kitárulkozásra. Ezzel az a célunk, hogy fogékonyakká váljanak mások problémái iránt, ugyanakkor a feszültségeket le tudják vezetni magukban. Sokan kétségbe vonják, hogy ez a tizennégy-tizennyolc év közötti életkor alkalmas arra, hogy elsajátítsák ezt a bonyolult szakmát. Ezzel szemben mi úgy véljük, hogy ez a legfogékonyabb korszak. Az első két-három évben a diákok teljesen egészséges, háromgenerációs családokhoz járnak ki gyakorlatra, csak az utolsó időszakban kerülnek olyan intézetekbe, ahol deviáns emberekkel foglalkoznak. A hagyományos közismereti tantárgyakon kívül olyanokat is tanítunk, amelyek más középiskolákban nincsenek. Ilyen például a már említett kommunikációs készségfejlesztés mellett a család- és társadalomtörténet, a mentálhigiéné, a csoportdinamika, amely újabban pszichológiai műhelygyakorlatok néven szerepel. Egyelőre azon az úton haladunk, amelyet eredetileg elképzeltünk. Ha letelik az első oktatási év, leülünk és megbeszéljük a tanulságokat. — Az egri Csebokszári-lakótelep új középiskolája, a Neumann János Köz- gazdasági Szakközépiskola és Gimnázium számítógépes profilt választott. Két, jól felszerelt géptermet alakítottak ki, melyben IBM- és PC-rendszer kapott helyet. Ezekre épül kísérletük. Nem féltek belevágni egy új út keresésébe? Dr. Sipos Mihály: — Eger az elsők között vállalkozott számítástechnikai szakképzésre az ország közgazdasági szakközépiskolái közül. Mindez 1973-ban, az Alpári Gyula szakközépiskolában kezdődött, az országban harmadikként. Nekünk, hajdan ott dolgozó tanároknak, másfél évtized tapasztalata gyűlt ösz- sze. Részben számítástechnikai programozó, másrészt számítástechnikai folyamatszervezői ágazaton folyt a képzés. Az a gondolat, hogy ezt valamilyen formában meg kell újítani, még az oktatási törvény megjelenése előtt megszületett. Végül is az új iskola belépése hozta azt az ötletet, hogy mást, többet, jobbat produkáljunk. — Mennyiben más, mennyiben több az itteni oktató-nevelő munka, mint ami az Alpáriban folyt? Dr. Sipos Mihály: — Ügy éreztük, hogy a hagyományos struktúrán változtatni kell. Hozzá kell igazítani a gyakorlat követelményeihez. Egyre fontosabb, hogy a számítástechnikát, mint szakmát alkalmazzuk, s azt a közgazdaságban hasznosítsuk. Ezért a programozói mellé könyvelő képesítést is adunk tanulóinknak. S ez egy új típusú közgazdasági szakember megjelenését hozta. Már hat olyan intézmény akad az országban, amely tőlünk vette át ezt a szisztémát. A tanulóknak ez azért jó, mert kiszélesíti az elhelyezkedés lehetőségét. Ezek a fiatalok olyan szakemberek lesznek, akiket nem kell munkába állásuk után azonnal beíratni valamilyen tanfolyamra. Egy ilyen kísérlet legnagyobb erénye, hogy felszabadítja a régi, merev korlátokat, amelyek korábban oly jellemzőek voltak. Hiszen előírták, mikor, mit, mennyit és hogyan kell tanítani. A kísérlettel elértük, hogy szinte valamennyi tantárgyat megújíthatjuk, mi magunk állítattuk össze a tanmenetet. Iskolánk szakképzése 37
