Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Bényei József verse - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)
FATIME: A szultán megöl. igen... de mi jogon öl meg. ha egyszer a lehetetlent kísérti veled! RUSZTEM: A szultán hatalma nagy! FATIME: Az éhség nagyobb szultán! RUSZTEM (babonásan): Hallgass, Fatime. ilyesmiről soha senkinek . . Muzsi kálj, hímezz selymet, tégy akármit, csak maradj néma. asszony! Az életünkre kérlek, maradj néma! Nem árulhatod el soha. hogy szivünkben trónra lép a kétely! (Kisiet. Fatime sírva el.) Tábor. Koháry besiet egy levéllel bal kezében, mert jobbja végig bekötve. KOHÁRY (maga elé): Bezzeg, személyesen nem volt mersze jönni! Méghogy elmegy kurucnak . (Csapkodja a levelet.) Megállj, Sarkantyús. megállj! Méghogy utolsó kötelességedet teljesíted ezzel az üzenettel . . . (Jön Caraffa, Marsigli, Koháry gyorsan zsebrevágja a. levelet.) CARAFFA: Küldöncünkről négy napja semmi hír! Vagy tömlöcbe dugták, vagy . . . KOHÁRY: Én is küldtem be egy kémet . . . CARAFFA: Az én tudtomon kívül? KOHÁRY: Bármely parancsnoknak joga van kémet küldeni, uram. CARAFFA: És mit üzen a kémje!? KOHÁRY: Hogy a pasa császár őfelségének hajlandó lenne átadni Eger várának kulcsait.. . De csakis neki. (Kis csend.) CARAFFA (szinte hisztériásán): Micsoda? Megőrült ez a Rusztem? Ez nem ismeri a hadi szokásokat! KOHÁRY: Én mégis amondó volnék, őfelségéhez menjen futár. Vagy akár én ... CARAFFA: Ne vitézkedjék, gróf űr, Mucius Scaevolának képzeli magát, mióta a jobb karja béna lett?! KOHÁRY: Nyolcadik hónapja várunk, uram . . . Hány halott. . . hány szökevény ... CARAFFA: Nem, Koháry! Mi most sem sietünk, megfontoljuk a dolgokat! Nem ég a ház! S ha igen — nem a mi házunk lobog! KOHÁRY: Emberek pusztulnak el... Sokan . . . CARAFFA: Már nem a magyarjai, azok mind kijöttek . .. (Kis csend.) KOHÁRY: Kivéve, akik ottmaradtak ... a földben, kegyelmes úr. CARAFFA: Méghogy a bugyogós az én fejem felett a császárnak üzengessen! KOHÁRY: A várat végül is őfelségének foglaljuk el. uram! CARAFFA: S a német—római szent birodalomnak! Amelynek még sok császára lesz, s talán nem oly sok Caraffája! Mert ezt a várat én foglalom el! Még a császár sem fölözi le az én csatáimat! Itt én vagyok a császár . . én vagyok! (Kirohan.) (Kis csend.) KOHÁRY: Mennyi vámot szed a hiúság .. . MARSIGLI: Jól mondta. Valóban nem sok Caraffája lesz a császárságnak! Pedig nem ő nyeri meg ezt a csatát. Inkább maga, s a többi parancsnok ott... amott... de még maguk se igazán. KOHÁRY (keserű önirónia): Hát persze: Éhség generális! Betegség altábornagy! Zúzmara ezredes! MARSIGLI: És ők is csak részben. KOHÁRY: Hát akkor kicsoda? MARSIGLI: A törökök lázadása. Egy trónkövetelővel felér a lázadás, ha meglesz! (Jön sietve vissza Caraffa.) 11
