Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A vigéc
Ez a modell tehát valamiként — interdiszciplinárisán is — egyetemes. E darabban persze, etikai kísértésről, megpróbáltatásról, a beavatkozó megrontásról és erkölcsi ébredésről beszélhetünk. Eme helyzeti minta tekintetében a magyar irodalomban is szép a családfa A régi nagyoktól — Csokonai vagy Madách —« az újabbakig (elég, ha ésak Illyést és Örkényt említem). Csokonainál az idegen, a jövevény maga a módi, a viselkedés, az öltözet, a nyelvhasználat. Ezt éri a szatíra éle (például: Tempefői). De ez végül is ugyanolyan eleven idegenség, mintha Madách „civilizátora” állna elénk. (A „jótevő” kan-öreghölgy stb.) Itt a Bach rendőrminiszterről mintázott StOorm olyan, mint egy Lucifer-előkép a Tragédiához. Helyi vázlat az egyetemesebbhez. Majd Lucifer lesz a kozmikus Stoorm. Közéjük illeszkedik hát nyers és zord bohózatom, őket egészíti ki, árnyalja ... A különbség — túl a nálam vállalt kozmikus mondandón — az, hogy az ismertebb idegen jelenlét — revizor, vendég, katona, utazó stb. — helyét a látszólagos albérlő veszi át. Tudós férfiak megírták, hány lehetséges drámai helyzet van, s hogy azok végesek. De az árnyalatok végtelenek lesznek. A változatok — ez az élet, a túlélés egyetlen útja. Tragédiák mélyén komédiák, vígjátékok mélyén elmúlt szomorújátékok lappanganak. Aki a nyerseségtől fél — az igazi finomságokat sem tudja élvezni igazából. Nincs mihez mérnie. Egyék tatárbifszteket, hogy a sülteknél majd lássa: hányféle íze, színe, illata lehet még a húsnak. (PG.) ELSŐ FELVON ÁS Előjátékkal Mielőtt a függöny felmenne — furcsa, földöntúli fények cikáznak, érthetetlen hangok, jól kivehető, nagy taps ... Amikor felgördül (szétnyílik) a függöny, a másik „falfüggöny” fogadja a nézőt. Rajta festett házikó, erdei lak, mint a Piroska és a farkas mesében. Kivágott ajtaján be és ki lehet járni. Jobbról megjelenik Margit, nagy any óöltözetben. Se szó, se beszéd, hirtelen vetkezni kezd: alatta virágos nyári ruha, már-már ezt is le akarná dobni, megtorpan, kezében a holmikkal belép a kis ajtón. Balról, Szundi törpe maszkjában, ruhájában Kádas jön, ő is vetkőzik: darabbeli öltönyét látjuk, körül-körüllesve, tétován lép be. Aztán Szunnyay, szintén törpének öltözve, mint aki követte Kádast. Sorban: Zsuzsa Piroska-jel- mezben, Szunnyayné boszorkányként, Pénzes farkasbundában, Tűzoltó pedig vadásznak öltözve. Ki-ki ruháit dobálván, siet „házon belülre”. Apró szünet. Felmegy a függöny is. Mögötte — harmadik emeleti — tágas, kispolgári lakást látunk, mait. Ajtók több szoba felé. Az előtérben nappaliféle, ez egyben ebédlő is. Zsalus ablaka az utcára néz. Középen nagy ajtó, nyitva, innen a bejárati ajtóra látni. Jobbra fürdőszoba. Margit szobája, a Zsuzsáé, a konyha. Erkély az utcára. Nyilván a szobák pusztán ajtóval is jélezhetők, de úgy is megalkothatok, hogy ha kinyílnak, látjuk a berendezés egy részét. Ez azonban csak a Margit szobájára kötelező. Az ebédlő falán családi képek, tájkép-reprodukciók. Heverő, asztal, szék, televízió, telefon. Üres a szín. Csengetés. Kis csönd. Még egyszer. Majd kulcs csikordul a bejárati ajtóban. Belép Margit a virágos nyári ruhában. Formás, vonzó, érett, hisztériára hajló. Mint aki kánikulából jött, piheg 12
