Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 2. szám - Megújulás a katedrán
Megújulás a katedrán Folyóiratunk e száma sokak számára izgalmas témakört taglal. A szerzők arra keresnek választ, hogy miként folytatódhatna — az eddiginél jóval gyorsabb tempóban — oktatási rendszerünk megújulása. A kétségtelen eredményeket egyikőjük sem vitatja. Kár is lenne, hiszen számos siker született. Ugyanakkor az is tény, hogy minden korszerű törekvés ellenére, a fiatalok zöme tájékozatlan. Különösképp aggasztó a helyzet az irodalom és a történelem tárgyak esetében. A literatúra jól-rosszul tálalt tudnivalóit valamilyen szinten elsajátítják. Az érettségin azonban kiderül, hogy nem érzik, nem értik a szépet. Legalább ilyen probléma az, hogy az alkotók üzenete nem jut el hozzájuk. Nem döbbennek rá, hogy legnevesebb toliforgatóink olyan katarzist kínálnak, amely tisztességesebb, egymás iránt megértőbb, segítőkészebb emberré gyúrja azokat, akik fogékonyak az efféle intelmekre. Elsikkadt a história nevelő jellege is. Holott — s ezt aligha lehet vitatni — múlt nélkül nem lehet se jelent, se valamirevaló jövőt építeni. El kellene érni, hogy az elődök elhomályosult arcéle markánsan rajzolódjék ki a tizenévesek előtt, hiszen hibáikból, tévedéseikből, esendőségükből okulhatnak, másképpen fogalmazva, olyan Ariadne-fonalat kaphatnak tőlük, amely eligazítja majd őket sorsuk labirintusában. Mindez csak akkor érhető el, ha igazi reneszánsz bontakozik ki a katedrán, ha ott is háttérbe szorul a középszerűség, amely szinte törvényszerűen kontra- szelekcióhoz vezet, azaz eltorzítja azokat a kincseket, amelyek ott rejlenek valamennyi ifjú lelkében. Komoly veszteség ez, hiszen emocionálisan szegényednek rideggé, érzéketlenné, közömbössé, karriersóvárgóvá satnyulnak. Adjunk hát zöld jelzést az okos, a felkészült, a hivatásérzettől vezérelt pedagógusoknak, s akkor ők előítéleteiktől, óvatoskodásuktól megszabadulva, lényük varázsával bűvölik el a felnövekvő nemzedék tagjait. Kollégáink — s ez már gyakorlattá vált — alkalmanként egy-egy középfokú oktatási intézménybe látogatnak el. A legutóbb az egri Dobó István Gimnáziumban jártak, hogy az előbbi szellemben tájékozódjanak, így térképezzék fel azt a sokrétű munkát, amit az itt szorgoskodó nevelők produkálnak. Beszélgettek a tanulókkal is, jelezve a sajtóorgánum törekvéseit, utalva azokra a képzőművészeti kiállításokra, amelyet a lap galériája rendez a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán, megelőzve azokat a nyilvános riportokat, amelyeknek szereplője volt — többek között Kovács Ádám rákkutató, a Cel- ladam feltalálója, Schirilla György természetgyógyász, dr. Hrabovszky Mihály orvos-ezredes, a hazai akupunktúra kimagasló személyisége, vagyis mindazok, akik megelőzték korukat, s küzdöttek az értelem diadalmaskodásáért. A szerkesztőbizottság tagjai bíznak abban, hogy az így formálódó kapcsolatok élővé, szorossá, maradandóvá válnak, növelve az olvasótábort, gyarapítva az értékes művek híveinek körét. 3
