Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 1. szám - VÁLASZOL A SZERKESZTŐ

Zenei kínálatban sincs hiány, melyek közül kiemelkedik a március 11. és 13. között sorra kerülő Szövetkezeti páva- körök országos találkozója.

Ugyancsak az MMK-ban, áprilisban három előadást tartanak a Magyar nyelv hete alkalmából. E hónapban indul ugyanitt útjára az amatőr színházi sorozat, melynek első szereplői az Egri Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola színjátszói, valamint a szolnoki Híd Színpad tagjai lesznek.

Az Egri Ifjúsági Házban március 28- án tartják a Művelődésünk fehér foltjai című előadássorozat újabb összejövetelét. A téma: honfoglalóink palnettái. Április 25-én ugyancsak Papp Gábor művészettörténész beszél e program keretében a csehországi Kuks fényre- éledő barokk szoborparkjáról. A Társadalmunk és a reform című sorozat márciusi vendége Gubcsi Lajos, a Magyar Ifjúság főszerkesztője. A Színészközeiben című sorozatban márciusban Bókái Mária és Bárdos Margit, áprilisban pedig Agárdy Ilona — valamennyien az egri Gárdonyi Géza Színház művészei — válaszolnak az érdeklődők kérdéseire. E művelődési intézményben két hetilapot a Heti Világgazdaságot és a Képes 7-et ismerhetnek meg az olvasók, az előbbit március 10-én. az utóbbit pedig április 28-án mutatják be szerkesztőik, illetve a vezető munkatársak.

# Válaszol a szerkesztő

K. Z„ Eger:

Bizonyára nem haragszik meg azért — végtére is szakmám bizonyos mérvű ismerete magyarázza ezt —, hogy rájöttem cselvetésre, arra, hogy fiktív néven postázta újabb verseit.

Nem fogadta meg tanácsomat, hiszen ezek a küldemények sem nyújtanak többet, magasabb szintű esztétikai élményt, mint a korábbiak.

Másképpen fogalmazva: ön elért egy fokozatot, s érzésem szerint ennél tovább aligha szárnyal. Javaslatom változatlan: esküdjön hűséget a prózának, mert ott kétségkívül több babér teremhet számára. Idézünk az egyik költeményéből, amely műveltségről, felkészültségről tanúskodik, de a kiugró tehetség jegyeit — ezt el kell hinnie. — nélkülözi.

NIHIL

„A hajnal teste lüktetett, riadtan néztem halszemét; két gyermekkarja átölelt — Szemedben inár az este ég. mindszenti lámpás, millió."

Az indítás elfogadható, a második sor képe kissé erőszakolt, ennek továbbfejlesztése, öncélúnak, indokolatlannak tűnik.

Sikeresebb a következő blokk, ez majdhogynem telitalálat.

Aztán mindenáron eredeti kíván lenni. Próbálkozása azért nem sikerül, mert közhelyeket kíván szokatlan formai köntösbe öltöztetni, s ez az olvasóban fals érzéseket kelt.

„— Vég felé fut minden hajó, indulni is hányinger már bratyó:

Felhők fodrodztak, vörös Nap repült, s lelkemben már a koromeste ült."

A zárás szerkesztőkészségét igazolja, s nem azt. hogy a poéták legjobbjai közt a helye.

Csak nyomatélkolhatom kérésemet: ilyen erények birtokában intsen búcsút a lírának, s következhet az elbeszélés, esetleg a regény, netán a dráma műfaja, ugyanis tömörítő adottságai is figyelemre méltóak.

Attól azonban óvnám, hogy legközelebb — teljesen feleslegesen — újabb kísérletet tegyen.

A suszternek értenie kell a cipőkészítéshez, így aztán feltétlenül megkülönbözteti a fehéret a feketétől, a jót a rossztól.

Mint az ön esetében is.

87