Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)

Urayval a Rabagas című Sardou- „A nők barátja” — Lehotai

darabban

(Pünkösti Andor: Űjság, 1940. április 25.)

,,Makay Margit lenyűgöző játékát kell felemlíteni. Nemcsak megjelenésének disztingvált volta, hanem szerepének átélése a Rabagas felújításának legnagyobb élményét jelenti . . .”

(Parragi György: A Mai Nap, 1940. április 27.)

A nők barátja próbáján a Nemzeti Színházban észrevettem, hogy Márkus Emília, az egykori nagy tragika ül a nézőtéren és figyeli a próbát. Ugyanis ő játszotta fiatal éveiben ezt a szerepet, amit akkor én próbáltam. Igyekeztem összeszedni magam, nehogy szégyenben maradjak, majd a szünetben lementem hozzá a nézőtérre. Egy-két kedveskedő bókkal próbáltam mentegetőzni, hogy őt nem tudom utolérni; azt hittem, ez jól fog esni neki. Erre összeszidott és azt mondta: örül, hogy olyan nagyszerűen oldottam meg a szerepet. Az fájt volna neki, ha rossznak talál, úgy nem bírta volna végignézni a próbát, mert az egyik kedvenc szerepe volt.

Nagyon meg voltam hatva, még el is sírtam magam, hogy olyan nemesen, okosan dicsér, holott biztosan összeszorult a szíve. Elhatároztam magamban, ha eljön az idő, én is így fogok viselkedni.

Egy rossz emlékű vendégjátékot nem hallgathatok el. Ez az országon belül volt. Horváth Árpád, a debreceni színház akkori igazgatójának meghívására Beregi Oszkárral elmentem a kétszemélyes Duó című Verneuil-darabban fellépni. A darabot a Belvárosi Színházban játszottuk, szép sikerrel.

Akkoriban, 1940 körül az ország hangulata már nagyon nyugtalanító volt. Üldözték a kommunistákat és a zsidókat.

Beregi a Tanácsköztársaság bukása után, a fehérterror idején elhagyta az országot, mert üldözték kommunista híre miatt. Mikor visszatért, Beöthy, a Belvárosi Színház akkori igazgatója fel akarta léptetni velem. Erre fenyegető levelek tömkelegét kapta, és emiatt el kellett halasztani felléptetését.

7