Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - KÖZÉLET - Gábor László: A nemzeti előrehaladás programjáért
mélyi jövedelemadónak teljesítményvisszafogó szerepe van. Ügy mondják: világos és érthető célokra van szükség. Nem kis gondot jelent az alternatív szervezetekhez való viszony, a politikai munka színterének — üzem vagy lakóhely — megválasztása, a tagdíjfizetés új rendje, illetve sokan tartanak a jövő évi áremelésektől. Lukács János azonnal válaszolt: hangsúlyozta, hogy a párt és a kormány világos utat jelölt ki. A határozatok és programok elmondják a kibontakozással kapcsolatos feladatokat. Ezekben megfogalmazódik, hogy legalább három esztendő lemondása kell az előrelépéshez. A fogyasztás csökkenése nélkül lehetetlen forrásokat teremteni. Ma annyival más a helyzet, hogy még csak beszéltünk erről: akkor mindenki megértette, hogy enélkül nem megy. Amikor viszont meg is kell élni a nehézségeket, egyre több ellenérzés, feszültség lép fel. S ennek igazából nem az a 2—2,5 százalék az oka, amivel túlhaladtuk a beígért inflációt. Ha tartottuk volna a tervezett 15 százalékot, ez a pszichózis akkor is kialakul. Pedig annak idején érezhető közmegegyezés alakult ki ezen a téren. De azóta mindenki a saját bőrén érzékeli a nehézségeket. Jövőre is elmarad a névleges keresetek növekedési üteme az inflációtól. Tudni kell azt, hogy pontosan ezt fogalmazta meg a vezetés az elképzelésekben. Kétszámjegyű lesz az infláció, bár alacsonyabb, mint az idei. S már néhány kollektíva, amelyik jól teljesít, már többletjövedelemre is szert tehet. Nem az az igazi probléma, hogy például rossz az adó. Inkább az, hogy nem buzognak eléggé a források, nincs elég szétosztható jövedelem. Hogy továbblépjünk, ahhoz társadalmi összefogás, támogatás szükséges, ezt mindenképpen el kell érni. Arról szó sincs, hosv a pártnak ki kell vonulnia a munkahelyekről. A lakóterületi tevékenységének erősítése egyáltalán nem jelenti azt. De az sem tartható tovább, hogy a kommunisták ..illegalitásba” húzódjanak, s még a saját lépcsőházukban se tudjanak egymásról. Ez annál kevésbé megy tovább, mert ha lényegesen javítani szeretnék a tanácsok, illetve az Országgyűlés munkáját, akkor a választások során nőni kell a párt befolyásának. A párt szerepét is jobban át kell gondolni. A közvetlen gazdaságirányítás rossz, ahogy az érdekvédelemmel is inkább a szakszervezetnek kell törődnie. A párt legfontosabb célkitűzése az legyen, hogy fejezzen ki össztársadalmi érdekeket. A más szerveződések, az alternatív mozgalmak programjait meg kell ismerni. Ha környezetünkben él képviselőjük, akkor meg kell kérdezni, hogy milyen nézeteket vall. Ezek az ismeretek tehetik világossá a helyzetet, dönthetik el az álláspontot. A következőkben Czibolya Mihály, a szakszervezeti bizottság titkára szólt hozzá. Mint kifejtette, számára az tette vonzóvá a pártot, hogy vitatkozóvá, nyílttá alakult. Ez teszi fontossá a pártértekezletet is: ott nyíltan szót lehet érteni. A szakszervezeti mozgalomról elmondta, hogy lényegesen fesztelenebb viták zajlanak, mint azelőtt. Hozzátette, hogy az emberek dolgozni és nem sztrájkolni akarnak: bármilyen munkabeszüntetési felhívásra nem hajlanának. Lukács János ehhez hozzátette, hogy a tisztább helyzetért sürgeti a Központi Bizottság is a sztrájkjog rendezését. A szakszervezeti mozgalmunk más szocialista országokhoz képest nyitott volt, mégis messziről kellett indulnunk, hogy valódi feladatait megtaláljuk. Sokáig féltek például annak kimondásától, hogy a párt partneri viszonyt alakíthat ki a szakszervezettel. Ma már ez természetesen hangzik. A későbbiekben Kovács István, a KISZ-bizottság titkára mondott véleményt. Mint hangsúlyozta, nem könnyű a fiatalok helyzete, mert nem rendelkeznek tartalékokkal, amelyek kisegítik őket a nehezedő körülmények kö51
