Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Misóczki Lajos: Négyszemközt Faludy Györggyel
a demokratikus megújulásban. Én írni akartam, mert szintén hittem. Nekem sikerült, neki nem. Na, de nekem sem sokáig. Amint a portréfilmben is elmondom, ismét üldözötté váltam. — Akkor újból eljutottam Heves megyébe. Sajnos több évre is ittmarasztaltak. Recsken, az internáló táborban — és fanyar mosollyal legyint. — 1950- ben koholt vádakkal letartóztatott az AVH. Ma sem tudom, mi volt a vétkem. De átvészeltük a szörnyű éveket... — írásaira gondol? — Igen. Meg a verseimre. A versek segítettek túlélni és én hálás voltam nekik, ezért újabb és újabb verseket gondoltam. Jöttek velem 1953-ban, amikor a táborból szabadultam. Aztán magammal vittem őket, amikor 1956 végén ismét külföldre távoztam. — De most ismét itthon van. — Szabadon. Megbélyegzés nélkül. Egészen ez évig „persona non grata" voltam az itthoni irodalmi életben, de a kötelékeimet már az Országos Széchenyi Könyvtár is feloldotta. A Somogyi Nyomda most adta ki Villon-át- költéseimet. Faludy megáll. Nem azért, hogy pihenjen. Nem azért, mert kíváncsian újra kérdezem. Faludy és Ferenczfalvyék félszavakból is értik egymást, érzékelik a hajdani eseményeket, noha személyesen csak most ismerkedtek meg. Már csak egyet kérdezek: — Mikor jön újból Magyarországra? — A jövő évben — mindenképpen szeretnék eljönni. A barátokhoz, akikkel rövid itthoni tartózkodásom során találkozhattam. Szeretem őket, ahogyan ők a verseimet, Villont és az enyémeket. Megtudom még, hogy napjainkban is (közel a nyolcvanadik életévéhez) a nyugati magyarság egyik nagyhatású egyénisége. Előadásokat tartott még nemrég is New Yorkban, a Magyar Baráti Közösség tagjainak az ottani Fészek Klubban; Connecticutban, Torontóban az egyetem magyar hallgatóinak. Chicagóban a Tulipános Láda Klubban. Kiállítása volt a Kanadai Nemzeti Könyvtárban a könyveiből, kézirataiból és emléktárgyaiból. Miközben megköszönöm a beszélgetést és az autogramot, kérem, hogy írja le egyik legutóbbi versét. A sajátját, nem Villonét: Versmondók — Róma, Kr. u. s némán, mert Gergely pápa üldözött minden pogány emléket. így osontak a gyomfelverte Fórumhoz, ahol tört márványoszlopok közt botladoztak, és „dicsértessék” helyett ,,áve”-vel köszöntötték egymást... félkörben ültek ... ? (Részlet) Romházak füstös pincéiből másztak elő... 45
