Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Bényei József verse - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)
(A zsoldos menekül. Figyelnek.) MARSIGLI: Ahogy számította: mennek a gabona s a jószágok felé. KOHÁRY: A zsákokat s a keresztényeket is nem tudják egyszerre tartani. Azoknak lesz eszük s elszaladnak . . . S akkor pedig rajta! VALAKI: Nézze, már szedik a zsákokat! KOHÁRY (üvölt): Rajta! (Katonái több irányból is Csorbadzsi kis csapatára rohannak. Ádáz csata kezdődik. Koháry két törökkel is vív. Csorbadzsi futtában visszalő, Kohá- ry jobb karjához kap. Kardja kihull. A másik törököt Marsigli intézi el. A várba, alig három-négy török fut. A többi a földön. Valaki bekötözi a csikorgó Koháry karját.) KOHÁRY: Ha nem lő ez a gazember rájuk, most egy se menekül meg! MARSIGLI: Fáj9 KOHÁRY (csikorgás közben elneveti magát): Még Krisztus urunknak is fájt. kolléga. Hátha nem írok többé véle verset. MARSIGLI: A versíró katonát itt éppúgy csúfolják, mint az éretlen deákok közt szokás. KOHÁRY: Maga is írt már? MARSIGLI: Letettem róla uram. Talán Caraffa aranymondásait szedjem rímekbe. Jobb nekem a geográfia. (Fanyar, mint elég sokszor.) KOHÁRY: Nem igazi győzelem volt ez. MARSIGLII: Tábornok úr csak ne kicsinyítse saját vitézségét. Lesz, aki kicsinyítse! KOHÁRY: Nem, Marsigli... éhes szerencsétleneket vertünk porrá... mi. jól táplált bivalyok s bikák! No, menjünk... (Int, a halottakat szedjék össze. Eltűnnek.) A hárem. Fatimé idegesen sétál, mint. aki valakit vár. Jön sietve Ilona és Sarkantyús. FATIME: Végre! Várom Rusztemet is ide. Gyorsan: mi hír? Kijutottak? ILONA (szeme nevet): Győztünk. A keresztények ott vannak már a magyarok között! FATIME: Istennek hála. győztünk! SARKANTYÚS: Ilyen győzelmet ne adjon többé! ILONA: Mi baj? SARKANTYÚS (elneveti magát, keserűen): Mi? Kezd fájni a török! A török sorsa, Ilona! Ötven közül négyen jöttek vissza! Zsákmány nélkül. . . (Kis csend.) FATIME: Talán, ha mind megkeresztelkednénk, Caraffa kegyelmet adna... SARKANTYÚS: Caraffa várat akar s nem török keresztényeket! Mit kezdene vélük? FATIME: Ö, istenem, miért nincs mindenütt egy vallás e földön? SARKANTYÚS: Mert az az egy kéz egy botot tartana ... Jó vastag botot. De nékünk kell a vessző meg a venyige is, gusztus és vétek szerint. Sok törvény kell, asszonyom, sok jó törvény, amit elismernek ... ILONA: Ó Isten, segítsd Thököly hadát... szabaduljon fel az ország s egy legyen! Magyar király! FATIME: Vallást akartak ti vagy szabadságot? ILONA: Egyik a másik nélkül nincsen, Fatime. Engem apám erre tanított. Akit megölt egy német. (Kis csend.) FATIME: Ahogy Zeusz egykor elrabolta Európát, úgy rabolt el engem Európa itteni tája, Ilona . . . S érzem, hogy fáj e bűntudat. . . Rusztem jön, erid- jetek! 20
