Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Bényei József verse - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)
ALI: Szoktam néha, uram, KOHÁRY: Mit gondol, a pasa neje Rusztem tudta nélkül szabadította ki Ali bejt! ALI: Meglehet, Rusztem két vasat akar tartani a tűzben. A tántoríthatatlant játssza Sztambul felé és tárgyalások iránt tapogatózik — általam — önöknél. KOHÁRY: Én is úgy gondolom. CARAFFA: És mi az ön terve, Ali bej? ALI: Tekintsenek a vár 'képviselőjének, uram. CARAFFA: Rusztem fölött? ALI: Rusztem fölött, uram. CARAFFA: Ön azonban nem Rusztem követe, ön szökevény, Ali bej! Hogyan tárgyalhatnánk ? ALI: A rendkívüli idők, rendkívüli módot kémek, uram. CARAFFA: És ha mi feltétel nélküli megadást akarunk! ALI: Akkor a javaslatom tárgytalan, uram. KOHÁRY: Gróf úr, ne húzzuk a dolgot, nyakunkon a legnagyobb tél. CARAFFA: No és? Nekik is tél a tél, sőt, rosszabb. KOHÁRY: Az is meglehet, felségének máshol lesz szüksége a csapatokra, s akkor el kell vonulnunk Egerből. (Kis szünet. Caraffa Ali felé fordul.) CARAFFA: Részletezze a tervét, Ali bej! ALI: Kötnénk egy szerződést, amelyben megszabjuk a vár feladásának feltételeit és elküldenénk Rusztemnék. A pasa vagy azt mordaná: Alinak nincs joga a nevemben tárgyalni, vagy azt, hogy van jogom. Am utóbbi esetben sem veszítünk, mert a feltételeken mégiscsak gondolkodóba esik. Addig miről tárgyaljunk, amíg nincsenek feltételek. (Kis csend.) CARAFFA: írjuk meg a feltételeket, Ali bej! MARSIGLI: Van valami kérdése? ALI: Egy személyes dolog. CARAFFA: Ki vele. ALI: Szeretnék keresztény hitre térni. (Kis szünet.) CARAFFA: Akadálya nincs, no de miért? ALI: Egy janicsár rábeszélt, hogy Rusztemnek nyíltan mondjam el véleményemet a feladásról. El is mondtam a tanácsülésen. A janicsár megtámadott, aztán őt nevezték ki helyemre . .. majdnem lenyakaztak. CARAFFA: Ezért? Nem értem ... ALI: Nem maradhatok ott, ahol ilyenek történhetnék. Az embert nemcsak cserben hagyják a lelkesek, a biztatók, de ellene fordulnak s életére törnek. Itt szeretnék élni, uraim. Van akadálya, főparancsnok úr? CARAFFA: Semmi a Világon. KOHÁRY: Majd magyar nevet kap, épp ránkfér egy-két bölcsebb ember. CARAFFA: No látja, tárt karokkal várják! (Más hang.) A gróf úr szállítására kérjék Ali bégét, hadd írja meg a feltételéket... (Alit kikísérik.) (Ali el Marsiglivel.) (Caraffa hahotázni kezd.) KOHÁRY: Mi történt, főparancsnok úr? CARAFFA: Mi? Nem hallotta? Hát nem bolond ez? Tudja ez egyáltalán mit vállal? S hova jön? Méghogy a népet védi, nem az elveket! Ha nem lenne számunkra olyan hasznos, tulajdonképpen áttehetnénk a saját börtönünkbe! Már úgy értem, annak alapján, amikről itt szónokolt nekünk! KOHÁRY: Nagyon világosan beszélt. Nem az elvek csinálják a népet, hanem a nép az elveket. 16
