Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Bényei József verse - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)
GÜLFID: Hogy kegyelmed félreérti. Nem akartam, hogy azt mondja, amit imént már úgyis kimondott. . . RUSZTEM: Mit mondtam? GÜLFID: Hogy mindezt azért tudattam, mert a kegyelmed háremébe vágyom. RUSZTEM: És nem vágyói? GÜLFID: De igen, uram. Csak nem ilyen áron! RUSZTEM: Hát elhódította Európa e tája... Átkos Európa... (Hirtelen.) Miért nem elég nektek, ami van?! Ami adatott!? GÜLFID: Ki kell törnünk, mint kegyelmedéknék, olykor a várból. Élelemért, de tán azért is, mert belezsibbadt a láb és a fej, hogy örökké körül vagyunk véve... Az a szerzetes épp ezt hirdette: mindenki kitör valahogyan. Én úgy törtem ki, hogy muzulmán lettem . .. RUSZTEM: És a háremben ... a sok asszony között!? GÜLFID (izzón): Inkább sokadik a pasa háremében, mint egyetlen a duhaj legény házában, s aki naponta megver. . . RUSZTEM: Gülfid. ennyi nem elég! Te nem mondasz igazat! Hát fejezd be! GÜLFID: A győztes oldalán akarok lenni ... eleget veszítettem! pzép és gazdag akarók lenni, eleget voltam, nyomorult! RUSZTEM: De mi maholnap elveszítjük e várat.. . GÜLFID: Sztambul nem vész el! És Rusztem nékem hatalmas. (Hozzálép, megcsókolja.) RUSZTEM: Az a (ferences persze tudja. Ezért akarta hát, hogy a tömlőéből kiengedjem Pelbártot. Ki fogom végeztetni! GÜLFID: Az nem jó, uram! Mindenki látta együtt őket... Könnyen kiderülhet. Hiszen (meg kell indokolnod, miért öleted meg a szerzetest. RUSZTEM: Igazad van! GÜLFID: S az is lehet, hogy Fatime védvén a ferencest, elárulná magát! Ez az asszony már lélekből áll csupán! RUSZTEM: Hát persze! (Kis csend.) Hogy Fatime ne árulja el magát, megfogadom a tanácsait. Szélnek eresztem a keresztényeket. A ferencessel együtt! De előbb a véka búzát próbálom ki! GÜLFID: Azt jól teszed. De még mindig nem biztos ... RUSZTEM: Micsoda? GÜLFID: Hogy csak ők ketten, no meg én, s immár kegyelmed lismerjük a titkot. Tudhatja még más is. RUSZTEM: Gülfid, meg kell tudnod! Ez nem juthat Sztambul fülébe! Sejtheted, mivel játszom! Őrület... majd azt mondják: hallgattam keresztény nejemre s feladtam a várat! Őrület! A végén császári kém leszek! Nézz utána, ki tud még erről, Gülfid! GÜLFID: Meglesz, uram. De ha meglesz a neve, akkor kegyelmeden a sor... (Súgva.) RUSZTEM: Miben? GÜLFID: Hogy ítéletet tegyen. RUSZTEM: Törvényt teszek, ne félj! És téged Sztambulba viszlek, törökebbé teszlek a töröknél. Csak előbb lássuk: hogy éljük túl és ki éli túl? Egyáltalán! (Sietnek.) 18. kép Közben már előbb a fény egy szekeret kísér, amelyen török halott fekszik. A két pap. Hátulról, oldalról settengő lorzonborz alakok lesik őket. Amerre elmegy, látunk egy-két embert karóba húzni. Üvöltés. A szekér elhalad. 14
