Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - SZÍNHÁZ - Farkas András: Agria '88
Jékely Zoltán: Mátyás király juhásza E sorok írója bevallja, mélységesen elfogult a versben írt színpadi művek javára. Kétszeresen is az Jékely Zoltán esetében, akit lírikusként is, novellistaként is, színpadi szerzőként kiválónak tart. Dallamos színpadi versbeszéde az erdélyi nyelvezet. A székely hanghordozás szelíden fényes változata, ahogyan nekiáll annak az ábrándnak az elmeséléséhez, ahogyan ő Mátyást látja, a királyt, s mellette a nép fiát, a juhászt, aki a saját erejével megharcol az igazság győzelméért. A rendező Csendes László, ez a kitűnő jellemszínész, kellő egyensúlyt tart a darabban felvonultatott jó és gonosz erők között. Amíg az egyik oldalon eszmei magasban mozognak az erkölcsi tekintélyek, annyira nyüzsögnek-fondorkodnak a másik végletben azok, akiktől a mindennapi embernek sem lehet nyugta. Érdeme az előadásnak, hogy a verses szöveget tisztességesen mondják a színészek: Szatmári György, Bárdos Margit, Köti Árpád Jászai-díjas, érdemes művész, Dimanopulu Afrodite, Blaskó Balázs, Mikula Sándor, Várhelyi Dénes, Solymosi Tibor, Csonka Anikó, Czvet- kó Sándor és Kőszáli Ibolya a lelkiismeret szerint is komolyan vett feladattal partnerré szegődtették a nézőtéren azt a korosztályt, amely majd tíz év múlva fog járni a színházba — felnőttként. Kocsis István: Vincent van Gogh Ezt a színpadi művet eredetileg Gyöngyösre, a monodráma-fesztiválra vállalta Csendes László. Már az akkori főpróbán észrevettük, hogy ez a jellemszínész az egyéniségéhez megfelelő méretű lehetőséget kapott ezzel a szöveggel. Az a kis mozgás, az eszközök minimális készlete tarkította némileg azt a nagy ívű gondolatsort, amit a logikájában is transzszilvániai Kocsis leírt a félőrült festőről. Van Gogh nem tudathasadásos, benne két lélek váltja-forgatja egymást, és így igyekszik hatni. A próféta, a hívő lélek prédikálni küldi, mert azt hiszi, hogy a közvetlen hatás, a lélek erejéről tett tanúbizonyság jobbá teszi az embereket, azonnal és olyan hőfokon, ahogyan ő azt remélni szeretné. Nem értik. Mint ahogyan nem értik meg őt festői szerepvállalásában sem! Értéktudata megkopik, kudarcba fullad minden vállalkozása. De ő küzd az áhítatíos, a hívő lélekkel megmutatva, mennyire kellene valami visszahangzás, mennyire kellene az ő hite a világnak; ha az emberek, a bányászok és azok a kelekótya, békalátószögű népek nem máshova figyelnének! Csendes László belső érettségét a rezdülések éreztetik velünk, azok a hangsúlyok, amiket vállal, amiket az átélés diktál neki. Hogy Van Gogh esetében mi is a lélek és egyáltalán az ember szabadsága, azt képei is körvonalazzák, de nekünk ez a példabeszédértékű színpadi monológ modern prófétaság arról, hogyan kellene az embernek a belső fegyelméből, a megőrzött tisztaságból kitermelnie a szabadság lehetőségét. Sütő András: Engedjétek hozzám jönni a szavakat Sziki Károly az alapműként kezelt Sütő-kötettel, annak dramatizált részletével, az Üj Délibáb együttes közreműködésével végiglobogta a nyarat a megyében és az ifjúsági házban. Sziki egyik erőssége a Gárdonyi Géza Színháznak. A kezébe vett mondandóval jól bánik. Érti-értelmezi az írói szándékot, mi több, hozzá is adja azt, ami az ő temperamentumából az amúgy is erőteljes szövegekbe belefér. Fájdalmasan aktuális minden nekirugaszkodás, ami tragikus felhangokkal lüktet a Sütőféle látomásokban. Amelyek csak az irodalmi feldolgozásokban ilyen esztétikusak. A szülőföld szerétét ma elmondani határainkon belül, hogy kívülről is értsék, mekkora összetartozásnak kell itt még vizsgát tennie — gyötrő feladat. Néha a lendület túlcsap Szikiben is, pedig be kellene várnia hallgatóságát a mondatokkal, hogy azok zengéséből a jó fülű közösség és közönség ne vesztene el semmit. A zsoltárok mélységéig nemesveretű szavak megérdemlik ezt a fegyelmet! Hanna Januszewska—Kós Lajos—Károly Róbert: Pétiké, a kis tigris A Harlekin Bábszínház (Balogh Agnes, Csathó Csaba, Golen Mária, Kiss Árpád, Lénárt András, Stuth Zsuzsa, Szegő Csaba és Tóth Erzsébet) Kós Lajos Jászai- díjas rendezésében vitte színre az apró erkölcsi példázatot arról a kis tigrisről, aki először gyáva, de aki máson való segítéssel nemessé, önmaga magasabbrendű kiadásává válik. Hogy miért éppen egy tigrisnek kell a gyávaságból a hősiesség felé indulnia, arra a darabban, a szerzőktől nem kapunk magyarázatot. 77
