Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - EGÉSZSÉGÜGY - Homa János: Kerekasztal-beszélgetés megyénk egészségmegőrzési programjáról
értékét, megőrzésének szükségességét, addig nem számíthatunk tartós eredményre. Nekünk itt és most, adott „tudatszintű” emberekkel kell előrehaladnunk. Olyanokkal is, akik eddig nem törődtek önmagukkal. Ez is jelzi a feladat nagyságát. Mégis állítom: a kérdést nem lehet föltenni úgy, hogy ez illúzió-e vagy sem. Nem lehet illúzió az egészségmegőrzés társadalmasítása. Még ha nehéz is a lakossággal beláttatni, hogy mit jelent az egészsége, feltétlen lehet és kell is mindenkire hatni, őrizze meg, s értékként kezelje azt. Szabó János: — A megyei program fő célja az életmód változtatására való tudatos ösztönzés, A végrehajtás tudatos magatartást igényel. Az országoshoz szorosan kapcsolódik, ugyanakkor sajátossága, hogy az előkészítés stádiumában kikértük a társadalmi és tömegszervezetek véleményét. Azaz a program maga is társadalmi összefogással készült. E társadalmasítás a biztosítéka a sikeres megvalósításának. Hevesi Szemle: — Hogy ilyen tragikus helyzet alakult ki, abban szerepet játszanak az ötvenes-hatvanas évek életmódbeli kisiklásai. Akkor, a mostanival ellentétben, az volt dicsőség, ha valaki mielőbb rágyújtott, s ha minél gyakrabban látták a kocsmában. Most ne részletezzük, miért alakult így. Elképzelhető-e az életmódban egy gyors változás? Dr. Kocsis István: — Nem azt kell elérni, hogy valaki úton-útfélen mindenkinek azt bizonygassa: az egészségem érték. Ennél fontosabb, hogy ismét jöjjenek létre azok a tradíciók, életmódbeli szokások, amelyek több évtizede már léteztek, de valamilyen okból elhaltak. Ehhez tartozik, hogy legyen minél több kiegyensúlyozott család. Ez az a közösség, amely a legtöbbet teheti az egészséges emberért. De ehhez jó volna, ha a szülők többet törődnének a gyerekekkel, ha a hétvégék, az esték nem a pénz utáni hajszával telnének el, hanem pihenéssel, a kicsinyek nevelésével. Dr. Kozma József: — Az elmúlt időszak életmódbeli problémái jelentkeznek abban, hogy a 40—60 év közöttiek körében rendkívül magas az elhalálozás. Előttünk a példa, okulni kell belőle a saját érdekünkben, s levonni a tanulságot: hogyan nem szabad élni. Hevesi Szemle: — Korszerű táplálkozásról beszélünk, ugyanakkor az egészséges táplálkozás kellékei a legdrágábbak. A dohányzás ártalmait hangsúlyozzuk, ugyanakkor a dohánygyárak megtalálják a módját, hogy újabb és újabb termékeikkel meghódítsanak maguknak újabb kuncsaftokat. Csökken az életszínvonal, egyre többen keresik az italban, a kábítószerekben a boldogságukat. Magyarán: a társadalmigazdasági jelenségek nem éppen a legkedvezőbbek az egészségmegőrzési program keresztülvitelére. Dr. Kocsis István: — Sok mindennek nem kedvez a meglevő realitás. Olcsó a szalonna, drága az olaj ... A programot ez aligha segíti. De ettől vonatkoztassunk el. Akinek kötelessége, hogy a helyzeten változtasson, nem várhatja, hogy jön az anyagi jólét, s az egy csapásra megváltoztatja az egészséget. Viszont hozzá kell tennem: igyekszünk segítségül hívni a szükséges állami és politikai fórumokat, a kedvezőbb környezet megteremtése érdekében. Dr. Kozma József: — A káros szenvedélyekre a lakosság a kereset mintegy 10 százalékát költi. Ha ezt az összeget a korszerű táplálkozásra fordítaná, már az is szép lenne. Dr. Kocsis István: — Egy másik gond: statisztikai kimutatások szerint a szakközépiskolások, a szakmunkástanulók java része dohányos. Ugyanis, amikor kimennek a gyárba gyakorlatra, megkínálják őket az öreg szakik. Jó lenne, ha erről le tudnánk őket szoktatni. Mert tudjuk, az alkohol mellett, a dohányzás is jelentős helyen áll a rizikófaktorok között. Ide tartozik, hogy a gimnazisták között a cigizés nem annyira jellemző. Ebből következik, hogy közülük kevesebben lesznek rabjai ennek a káros szokásnak. Szilágyi István: — Kétségtelen, hogy a társadalmi, gazdasági folyamatok nem kedveznek e programnak, de ne feledjük, nagyon sok tartalékunk van. Kulcskérdés az egyén felelősségének kialakítása, s ugyanilyen fontos a társadalom felelősségének megerősítése. A finn példa is azt igazolja: a siker azon múlik, képesek vagyunk-e társadalmi ügyet csinálni ebből. Az 1979-es, politikai bizottsági határozatot azért nem valósítottuk meg. mert nem sikerült társadalmi üggyé emelni. Viszont a túlzásoktól most is óvakodnunk kell. Amikor az egészségügyről tárgyalt a megyei pártbizottság, Csehák Judit, jelenlegi szociális és egészségügyi miniszterünk mondta el: irreális azt várni például egy egritől vagy egy ide látogatótól, hogy ne igyon bort, mi több. az étkezésünkben sem kell átállni a francia konyhára. Az a kulcsa, hogy korszerűen, kulturáltan étkezzünk, s csak mértékkel fogyasszunk szeszes italt. Szabó János: — A program legfontosabb része a korszerű táplálkozási kultúra megteremtése. Még ha drágák is a kellékei. Propagálni kell az új termékeket. Ez 50 ‘
