Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - EGÉSZSÉGÜGY - Pécsi István: Beszélgetés a Kormány egészségmegőrző programjáról
béri szervezet kopásának ütemét, hozzájárulva a gyakoribb és korábbi életkorban megjelenő szívrohamhoz. — Ez lehet a magyarázata annak, hogy az orvostársadalom tulajdonképpen szélmalomharcot vívott? Hiszen egyrészt az emberek zöme nem vette a segítőkész, a jó szándékú S. O. S.-jelzéseket, rá se hederített az intő szavakra, másrészt a kedvezőtlen körülmények befolyásolása hatókörén kívül esett... — Ezekkel a fejlődés hozta aggasztó jelenségekkel majd minden ipari országban szembesültek. Különböző reagálások születtek. A hatvanas esztendőkben jórészt üzleti érdektől vezérelve — az Egyesült Államok biztosító társaságai rájöttek arra, hogy komoly tömegkommunikációs kampányt kell indítani a helytelen életvitel ellen. Az északi országokban valamiféle közösségi — laikus indíttatású — egészségmegőrzési program formálódott a hetvenes évek elején. Mi sajnos lemaradtunk, féltettük a gyógyító egészségügy hadállásait és forrásait. Ettől függetlenül örvendetes, hogy végre megszületett a cselekvésre sürgető felismerés. Az első eredmények — Véleménye szerint honnan meddig jutottak? — Kollégáimmal együtt bizakodó vagyok. Talán nem is alaptalanul! Az, hogy a programot a kormány az elmúlt év végén vállalta, illetve hirdette meg, indokolja ezt az optimizmust. Nem is szólva arról, hogy a mindenki által ismert nehéz helyzetben is megteremtette a kezdés szervezeti és pénzügyi feltételeit, nyomatékül ja azt, hogy igenis ágazatközi együttműködés és felelősség- vállalás szükségeltetik ahhoz, hogy kimozduljunk a holtpontról. Megnyugvással állíthatom: ez meg is történt. Tanácsi testületek, főhatóságok jelentős hányadánál tapasztaltunk tettrekészséget. A szemléleti változás feltétlenül örvendetes. Akkor is, ha tisztában vagyunk azzal, hogy számos kudarc érhet bennünket, kemény ellenérdekeltségi mechanizmusokkal számolhatunk. Mi hosz- szú távra építkezünk. A diófaültetők hitétől, megfontoltságától, előrelátásától, megszállottságától vezérelve! Jó jel az, hogy szövetségesünkké szegődött a tömegkommunikáció. Képernyőre kerültek hatásos tévésorozatok. Elég csak a biztató kedvező fogadtatására célozni. Eltűntek a tabutémák (AIDS, kábítószer). Jó propagátornak bizonyultak a helyi kábeltelevíziós hálózatok. Az utóbbi időben szárnyra kapó egyesülési kedv az állampolgári szándékoknak biztosít zöld jelzést ezen a téren is. Ma már országos mozgalommá érett a józan élet eszményét hirdető, az alkoholizmus elleni klubok tevékenysége. Jó néhány kisebb városról tudok, ahol modellértékű kezdeményezések alakultak ki. A mozgalomszerű szerveződések közül az egészségkulturális (Kiskunfélegyháza, Nagykálló, Balassagyarmat), a természetgyógyász (Baja stb.) és a természetbarát (Kiskun- majsa) öntevékeny szervezeteket ragadhatjuk ki. A „Szívügyem az egészségem” mottóval hirdetett szabolcs-szatmári mozgalom tömegfutó-rendezvényein még a falusi plébánossal is találkoztunk. Az ifjúsági nyári táborozások is felzárkóztak, csaknem minden megyében, nagyobb településen volt már fogyókúrás, életmódi tábor. S, ha már itt tartunk, akkor hadd jegyezzem meg, hogy az is sokat mond, hogy közművelődési folyóiratunk egész számot szentel ennek a kérdéskörnek. Számítunk a művelődési házakra, az iskolákra, az itteni könyvtárakra, hiszen az eszmei áthangolást ifjú korban kell kezdeni. — Mit remélhetnek a negyvenesek, az ötvenesek? — Róluk se mondtunk le, számukra is kínálunk mentőövet. Alapelvünk az, hogy egyszerre ne markoljunk túl sokat, hiszen ha ezt tennénk, akkor aligha haladhatnánk előre. Az idén két elhatározásunkat szeretnénk valóra váltani. Az egyik a felnőtt lakosság tizenöt százalékát érintő magas vérnyomás elleni 46
