Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 1. szám - MÚZEUMÜGY - Homa János: A Hegedűs-hagyatéktól a sakkmúzeumig

leltárba vettük és csoportosítottuk. Az úgynevezett történeti kollekcióban kétszázkilencvenöt tárgy található, amelyet mintegy ezer helytörténeti fotó és ugyanennyi hasonló jellegű képeslap tesz értékessé. Ezek között igen jelentős helyet foglal el Blaha Lujza keretben lévő főkötője. A művésznő 1875 és 1879 között egy itteni földbirtokos felesége volt. Ugyancsak jelentős az első és a második világháború emlékanyaga: amelyhez szablyák, magyar és osztrák katonakulacsok, díszdobozok, derékszíj csatok és tartoznak. Ezeken túl kuriózumnak számít Heves fehér márványlapra faragott címere, amelyen 1219-es dátum áll. Ez arra utal, hogy ebben az esztendőben említi először oklevél a Hevesi Királyi Várispánságot. Ugyancsak érdekes a hagyaték néprajzi része, e 382 rekvizítum között található hevesi miskakancsó, mázas cserépedény, s olyan agrártörténeti emlékek, mint például az ösztöke, a csoroszlya, a fogatos eke, a taliga és a háromágú favilla. Ide sorolhatóak a talpas guzsalyok és a XIX. századi mángorlók is. Külön vettük leltárba az iparművészeti emlékeket, így például a XIX. századi zsolnai teáscsészét, az ugyaninnen való kistányérokat, s a díszkulacsokat. Ezeken túl harminc bútor is található itt, zömében XIX. században készült intarziás, gyöngyberakásos, üveges szekrények, valamint asztalok. Jelenleg 132 képzőművészeti alkotást is őrzünk, amelyek közül a legértékesebb idős Markó Károly védettnek nyilvánított Tengerparti naplemente című festménye. Nem kevés érdeklődőt vonzanak a régészeti leletek. Ezek zöme késő középkori eredetű edénytöredékek, állatcsontok, bronzlemezek. Néhány kőemlék és régészeti tárgy a ma még feltáratlan hevesi vár területéről került a kollekcióba. A kőgyűjteményünkhöz földesúri kastélyokból való oszlopfők, címeres kövek, sarokkövek, korong alakú homlokdíszek és malomkövek tartoznak, míg a pénzkollekció százhetven ezüst és kétezer vas, réz, illetve alumínium fizetőeszközből áll, jól reprezentálva a magyar pénztörténetet: III. Bélától a Horthy-korszakig. Igaz, akad olyan érdekesség is, mint az időszámítás előtt 256 és 250 között készített Pharos perzsa uralkodó pénze, amely domború formájú. Külön érdemes megemlíteni a könyvkollekciót, amely hétszáz darabból áll, közöttük helytörténeti, műemlékvédelmi, néprajzi kiadványok és tankönyvek is találhatók. Olyan említésre méltó nyomdatermékek is, mint az 1868-ban kiadott Kossuth-album és az 1898-as keltezésű Petőfi- album. Mindezekből kitűnik, hogy bár ez az anyag eléggé vegyes, de aligha vitatható, hogy igen értékes.

— Mindezeket a Heves története című állandó kiállításon láthatták is az érdeklődök. De ezt decemberben lebontották. Ha valakit mégis érdekelne, akkor legfeljebb a raktárban nézheti meg.

— Azért bontottuk le, mert a Bethlen Gábor utcai kiállító helyiséget át kellett adni egy sakkgyűjteménynek — mondta Vörös Dezső. — Dobroviczky Ferenc hozta ezt magával, aki ide költözött Gyöngyösről. Az országban páratlannak számít ez az anyag. Sakk-készletekből, sakk-kiadványokból áll. Ami pedig a Hegedűs-hagyatékot illeti: jelenleg valóban raktáron van, de elkészült a mostani múzeumépület, — azaz a régi tanácsháza — átalakítási terve. Az elképzelések szerint ebből 1989-ben valóság lesz, s akkor itt nyitjuk meg az új várostörténeti kiállítást, amelyben a Hegedűs-hagyaték is szerepel. Sőt, ebben az épületben kapnak helyet az időszaki kiállítások is. Egyébként megjegyzem, hogy a Heves története című állandó kiállítás szüneteltetése nem okozhat különösebb gondot, hiszen ez iránt az utóbbi időben csökkent az érdeklődés. Ugyanis először 1969-ben nyitottuk meg, s bár 1977-ben, később 1986-ban átrendeztük, de mindezeket megismerték a helyiek. így nekik nem adott sok újat. A sakkmúzeumot viszont feltehetően nemcsak a környéken élők keresik fel, hanem ettől a település idegenforgalmának fellendülését is

43