Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Csorba Piroska: Botrány Lelketlenben (egyfelvonásos
LIPTÁKNÉ: — Ki akartál dobni. .. KALAPOSNÉ: — Visszavonom. Maradhatnak mind a ketten. PETREZSI (fokozódó örömmel): — Maradhatunk... Annus néni, hallja ezt? Lesz ebéd! LIPTÁKNÉ: — Várjunk csak! És itt kell ülnöm reggeltől esig? KALAPOSNÉ: — A házirend . . . Mit bánom én, jöjjön csak ebédre! SÁNTA MARI (kinéz, mert kocsi áll meg a ház előtt): — Ma-gyar-te-le-ví-zi-ó! Itt vannak! (Az öregek az ablakhoz rohannak.) KALAPOSNÉ: — Piroska! Rohanjon a tanácsra a titkár elvtársért! Nem is! Tartóztassa fel őket! Lipták néni... mit akar még tőlem? LIPTÁKNÉ: — írást. Arról, hogy lesz ebéd. Arról, hogy nem kell itt ülni. ha bírok és dolgom van. Lesz szociális segély . . . KALAPOSNÉ: — Mit tegyek? (félre) — Átkozott vénasszony! A segélyt nem garantálhatom . . . LIPTÁKNÉ: — Ezt nekem ne mondja ... (Átmennek az irodába, gépelés hallatszik, majd Liptákné vissza egy papírral, amit a blúzába rejt. Kalaposné utolsókat igazít magán, hallatszik a riporternő hangja.) PETREZSI: Ezt jól elintézte, Annus néni! (kuncog) — A markában tartja Kalaposnét! LIPTÁKNÉ: Nem szeretem én a hatalmat, Bélus, se a másokét, se a magamét. JUHÁSZ JÜLIA (belép a kameramannel): —Jó napot kívánok! (Jónás néni rákezd az énekre, a többi késve bekapcsolódik.) KALAPOSNÉ: — Isten hozta! Mit is beszélek! Jó napot kívánok! JUHÁSZ: — Juhász Júlia vagyok ...riporter. Én táviratoztam önöknek. KALAPOSNÉ: — örvendek. Kalapos Istvánná, a lelketleni öregek napközi otthonának vezetője . .. Talán fáradjunk át az irodámba . . . egy kis konyak ... kávé ... Piroska! BABRINYÁK: — A Piros elment a titkár elvtársért. KALAPOSNÉ: — Jaj, persze, azt se tudom, hol áll a fejem ... Ez a sok tennivaló! Parancsoljanak ... JUHÁSZ: — Köszönjük ..., de . .. Mi is a keresztneve? KALAPOSNÉ: — Erzsébet. JUHÁSZ: — Köszönjük, Erzsiké, jó itt nekünk. A kollégám majd nézi addig. honnan lesz jó a vétel... én meg ismerkedem . .. (A kameraman méricskél, nézeget) KAMERAMAN: — Ezt a fotelt majd arrébb kérném . . . JÓNÁSNÉ: — Mink énekeljünk még? KALAPOSNÉ: — Persze... (bizonytalankodva) Juhász elvtársnő... JUHÁSZ: . . . Julika . .. KALAPOSNÉ: — Julika, énekeljenek még? JUHÁSZ: — Talán inkább ismerkedjünk meg. Engem szólíthatnak Julikénak ... És én önöket? KALAPOSNÉ (sorra bemutatja a lakókat): Ez itt id. Kondó Ferenc, Babri- nyák bácsi, Sánta Mariska, Jónás néni, Megáné, Józsi bácsi. .. ő, ugye, most is farag ... Lipták Jánosné ... meg Petrezsi Béla ... Ök áz otthon lakói. A teljes létszám tíz, de egy kórházban van, egy meg szanatóriumban . . . FENYŐ, IMRE (jönnek) ‘28
