Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - MÚZEUMÜGY - Kiss Sándor: Nevelő hagyaték
összes kiállítóhelyein megforduló látogatók száma az elmúlt öt évben emelkedett, napjainra meghaladta az évi másfél milliót, ezen belül a Dobó István Vármúzeumba jegyet váltók száma megközelíti az egymilliót. A múzeumi kiállítás az intézményekben folyó alapfeladatot jelentő, tudatosan tervezett gyűjtő-, feldolgozó- és őrzőmunkának, tudományos tevékenységnek az eredményei, egyben a 'közművelődési funkció leglényegesebb elemei. Emellett, illetve ezen túl, szoros kapcsolatot építettek ki múzeumaink az üzemekkel, az iskolákkal, pályázatot írnak ki, vetélkedőket, tárlatvezetéseket szerveznek, előadásokat, iskolások részére múzeumi rendhagyó történelmi órákat tartanak. A múzeumi közművelődés egyenletes munkával fordul az oktatási intézmények felé, az óvodásoktól a főiskolásokig, s évente megközelítően tizenötezer tanuló vesz részt a múzeum speciális, az iskolai oktatást kiegészítő foglalkozásain. Az, hogy manapság egyre több embernek, közösségnek és csatádnak vált szokásává a múzeumlátogatás, fémjelzi a közművelődésre fordított energia hasznosulását. A fent leírtak a magyar múzeumok, ezen belül heves megye múzeumainak eredményeit igazolják. S ezek joggal válthatják ki a büszkeséget, a jól végzett munka örömét a közgyűjtemények dolgozóiban, az elismerést a társadalomtól. De elégedettséget nem, hiszen a felvázolt fejlődés nem feledtetheti, sőt még inkább fókuszba helyezi a még megoldatlan, illetve az újonnan keletkezett ellentmondásokat, feszültségeket, amelyek érezhetően fékezik a szervezet munkáját. A múzeumok számának növekedésével területi, szakági, belső funkcionális és gazdasági aránytalanságok alakultak ki. A szakemberképzés megszervezése és nemzetközileg is elismert színvonala ellenére, az egyes múzeumi szakmákban — régész, művészettörténész, restaurátor — hiány mutatkozik. Alacsony a kisegítő és a raktárkezelő személyzet létszáma, megoldatlan a középvezetők képzése. A megfelelő személyi feltételek kialakítása ellenében hat, hogy a múzeumi dolgozók átlagbére a közalkalmazottak között is a legalacsonyabbak közé tartozik, még a kiemelkedően fontos közgyűjteményeknél is alig haladja meg az országos szintet. Múzeumügyünk leginkább háttérbe szorult, elhanyagolt területe a műtárgyvédelem. A raktárak többsége zsúfolt, korszerűtlen, a műtárgyak nyilvántartásában, feldolgozásában nagy az elmaradás, a társadalmi tulajdonvédelem sóik helyen alacsony hatásfokú. A látogatottság erőteljes növekedésével párhuzamosan, nem fejlődtek a közönség fogadásának feltételei, feliratok, ismertetők, tárlatvezetők, színvonalas emléktárgyaik, vendéglátó- és pihenőhelyek hiányoznák. Múzeumi szervezetünk égető gondja, hogy az elmúlt években sem sikerült lényeges változást elérni Hatvanban, ahol a múzeum áldatlan állapotok között létezik, Füzesabonyban, s Hevesen, bár itt — igaz, még a tervezés szintjén — biztatóbb a jövő. A magyar múzeumi szervezet fejlesztésére a kulturális tárca — figyelembe véve a társadalomban és a művelődésben végbement változásokat, a gazdasági feltételek alakulását, az érdeklődés növekedését, a múzeumi hálózat belső Szerkezetváltását, a munka átrendeződését, s a tapasztalt ellentmondásokat — meghatározta a múzeumok távlati fejlesztési koncepcióját, ennek megvalósítását segítendő, kidolgozta intézkedési tervét. Ez a dokumentum fontos feladatokat szab meg a közgyűjteményekben dolgozók és azok irányításában különböző szinten felelősséggel tartozók számára egyaránt, megfogalmazza a megyei múzeumi szervezetek szerepének erősítését a szakmai követelmények érvényesítésében. A továbbfejlődés kulcsa e program következetes megvalósítása, a társadalom összefogása, fokozott törődése múzeumaink iránt. Kiss Sándor
