Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 4. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Kovács János: Mérlegen az 1987/88-as tanév
keretében marad. Ez olyan értelmű jelzés, amely az általános iskola olykor túlzó követelményét bizonyítja — több esetben és nagy valószínűséggel indokolatlanul. Az óvodák tárgyi feltételei a költségvetési keretek abszolút csökkenése miatt, viszonylagosan leromlóban vannak. (Az eszköz állagmegóvása, hiánypótlása, a használat gyakorisága jövőre vonatkozóan beláthatatlan következményekkel fenyeget.) Nőtt a képesítés nélküli óvónők aránya. Ennek a kedvezőtlen tendenciának nz okát nehéz megmagyarázni, mert a 88 eltávozó óvónő közül 15-en nem oktatási intézménybe, 14-en nem óvodai oktatási intézménybe léptek ki. A nyugdíjazás sem volt jelentős mértékű. A 99 új alkalmazású óvónő közül 27 képesítés nélküli, és valamennyien üres állásra kerültek. Jelenleg 213 helyettesítő közül 112 képesítés nélküli. Ez az országos átlagnál 7,5 százalékkal rosszabb. A törzstag óvónők közül képesítés nélküliek aránya az országos 3,1-del szemben 3,8%. A személyi ellátottságot segítendő megoldások több ötletből is származtak. Különösen nehezen birkóznak meg a többhetes betegségből származó hiányzások, a gyermekápolási táppénzes állományok pótlásával. Jó kezdeményezés az egri, mely szerint munkáltatói körzetenként, állandó helyettesítőket alkalmaztak. Az intézményi önállóság érvényesülésével kapcsolatban változóak a tapasztalatok. Részben a gazdasági korlátok gátolják az önállóság kiterjedését, .másrészt fenntartói beidegződések vagy az intézményei vállalkozás hiánya miatt nincs előrelépés. Még mindig előfordul, hogy saját hatáskörben eldönthető kérdésekre várnak a felügyeleti szervektől hozzájárulást vagy engedélyt. Tapasztaljuk mindezek korszerű ellenpéldáit is. A .vezetők pedagógiai irányítómunkájának legnagyobb gondja a személyi ellátottság feszültségeiből származik. Kevés helyen tudja a vezető a gondokat megosztani, így nem sok lehetősége van az utánpótlás nevelésére, a fiatal munkatársak „érlelésére”. Gyakran a csoportban dolgozó óvónőket kényszerülnek helyettesíteni. Előrelépés tapasztalható az óvodavezetők ,ellenőrző munkájában. Az ellenőrzések rendszeresebbek, tényszerűbbek, több utalás van a közös eredményvizsgálatokra. Kevesebb azonban az elemzés és az elemzésből származó következtetések, illetve megfogalmazott feladatok. Kezdeti fokon megindult az óvodákban is a szakmai önfejlesztő folyamat. Emelkedett az intézményi továbbképzések színvonala. Megalakult 45 óvodai és 12 óvodaközi munkaközösség. Igaz ugyan, ezek még inkább továbbképzési célokkal, mint a nevelőmunka tartalmát, módszereit, ezek korszerűsítését célzó szándékkal. Ennek a munkának még hiányoznak a hagyományai. A ^próbálkozások azonban modellértékűek; játékgyűjtemény, bibliográfia, ünnepélyekhez forgatókönyv készítése, Egerben, Hatvanban és községeiben. A nevelőmunka eredményei és hiányosságai a korábbiakban említett gondok mellett, kiegyensúlyozott óvodai élet törekvéseit jelzik az 'intézményekben. Nagyobb hiányosságok és problémák ott és akkor jelentkeztek, ahol az óvoda- pedagógusok 40—60 százaléka huzamosabb ideig hiányzott. Itt nemcsak a folyamatosság, hanem a célhoz irányuló tevékenység is csorbát szenvedett. A részletekbe menő elemzés kikerülése mellett megállapítható, hogy a nevelőmunka eredményes volt. A játék, mint alapvető tevékenységi forma, rangjának és helyének megfelelő pozíciót kapott a megye óvodáiban. Igyekeztek megszabadítani a játékidőt a fölösleges kötöttségektől, egészséges napirenddel növelték, élményt adó formákkal gazdagították, apró kiegészítő eszközök készítésével tették érdekesebbé a játékfoglalkozásokat. Gyarapodtak a szerepjátékok rekvizítumai — leggyakrabban az óvodákban dolgozók keze munkája nyomán. Az egészséges életmódra nevelés országos programja utat talált óvodáinkhoz. Keresték és feltárták a szülőkkel való együttműködés lehetőségeit, formáit, kezelték és gondozták az ide kívánkozó más törekvéseket (társszervek, intézmények, akciók stb.). Csak a szándék szintjén megvalósuló törekvés a gyermekek egészséges táplálkozásának elősegítése. Az intézményvezetők és kollektívák minden szándéka ellenére, gazdasági okok miatt nem lehet vállalni a vitamindús étrend megvalósítását. Rendszeressé vált azonban óvodáinkban a fogászati szűrővizsgálat, ,áz egészségügy és oktatás dolgozóinak közös erőfeszítése a gondozás legmagasabb szintjét, még a gyógyszerezést is tudta vállalni. Több óvodában korszerű tartásjavító testedzést, tornát vezettek be. A nyelvi kommunikációs nevelés nehézségeit az óvodák is társadalmi problémaként élik meg. Nemcsak az óvodai technikai dolgozók kommunikációs szintjében, modorában, hanem a környezet anyanyelvi kulturáltságában is föllelhető nevelésgátló tényezők vannak. Az óvodapedagógusok ez irányú didaktikai készsége és kultúrája fejlődő, több esetben igen jó szintű. Több figyelmet kell még fordítani a következetesebb tervezésre, és főként a gyakoroltatásra. 07
