Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Polner Zoltán verse - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)

CSORBADZSI: Aliról volna szó. Túl bölcs ő ahhoz, semhogy az első sorban csatázzék.

RUSZTEM: Hogy érted ezt? (Kis csend.)

CSORBADZSI: Nem hisz eléggé a győzelmünkben, uram.

RUSZTEM: Honnan veszed? Ali jobban szereti a birodalmat, mint tíz más török, együtt véve is!

CSORBADZSI: A birodalmat igen. s annál jobban csak egyet...

RUSZTEM: Talán a pénzt?!

CSORBADZSI: Nem!

RUSZTEM: Hát?

CSORBADZSI: A saját véleményét. (Meghajol, gyorsan el. Rusztem utána bámul, lassan kimegy.)

7. kép

Oldalsó térség. Lányvisongás hallatszik. A háttérben félig civil-, félig katonaruhás, marcona alakok lányokat, asszonyokat kergetnek. Amott ledöntik őket:

hisztériás hangok. Többen félpörén vagy éppen meztelenül menekülnek. Föl

a lépcsőkre, háztetőkre. Megérkezik Marsigli és kis csapata. Rajtuk ütnek.

Alig van ellenállás. A nők többi része is szertefut.

MARSIGLI: Te vagy az, Willy, tolvaj, lator!

WILLY: Marsigli! Caraffa úr háziszolgálója. (Gúny.)

(Durván terelik őket kifelé, ütlegelik is. Közben már kezdődik az új kép.)

8. kép

Tábor. Caraffa besiet.

CARAFFA (kiáltva): Hol van Koháry gróf?! Ide kérettem! Hol van? (Kis szünet, közeleg Koháry. Feszült, megáll.) Miféle segédtisztje volt magának, gróf úr? Hol tartja a szemét?

KOHÁRY: Gyermekkorától ismertem, főparancsnok úr!

CARAFFA: Rossz emberismerö, és én még magára bíztam a parancsnokot.

KOHÁRY: örvendenék, ha elfelejtené.

CARAFFA: Igen? Miért? (Merően.)

KOHÁRY: Nem azért lettem a császár tábornoka, hogy jó katonák megfigyelésével töltsem az időt!

CARAFFA: Miért lett a császár tábornoka?

KOHÁRY: Hogy várakat ostromoljak! És be is vegyek, ha úgy adja szerencsém!

CARAFFA: Itt most kivárván vesszük bé a várakat! Megfontoltan! Van rá idő! Étvágyat csinálunk! A kiéheztetésnél aligha van jobb módszer!

KOHÁRY: A katonák unatkoznak, uram! S ilyenkor minden zagy vaság eszükbe jut!

(Kintről zaj.)

CARAFFA: Mi ez?

KOHÁRY (aki messzire bámult): Ha jól látom, Marsigli!

(Jön Marsigli, Willyt vezetve, a többiek a háttérben maradnak.)

MARSIGLI: Willy, a szökevény!

CARAFFA: Előkerültél, átkozott Willy? Miket csinált a gazfickó, Marsigli?!

WILLY (némi méltósággal): Én is tudok beszélni! (Hencegőn.) Dúltunk, fosztogattunk! Lányokat, asszonyokat tepertünk le, ahol lehetett. .. S mindezt miért? Mert kis csapatom tavasz óta megunta a sok várakozást.. Bástyákat lőni, sáncon átmenni jöttünk ide, uram!

15