Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Korompai János: Gárdonyi Géza szinonimaszótára
Lapok egy különleges kéziratból Gárdonyi Géza szinonimaszőíára ')0. Gárdonyi félbemaradt szótárfogalmazványát forgatva sokféle gondolat ébredhet bennünk, amelyek szinte kivétel nélkül a szókincs, a stílus, az egyéni írásmód körül mozognak. Üjra meg újra rádöbbenünk, milyen nagy csoda, hogy ez a maroknyi nép Európa idegenajkú tengerének közepén annyi évszázad után is saját nyelvén beszél, a maga kultúráját és irodalmát ápolja, A nemzetet megtartó nyelv hatalmát körüllengő gondolatok két fő irányban gomolyognak. Egyrészt a féltett, veszedelemben lévő anyanyelv védelmére vernek riadót, toboroznak sereget, szer veznek hadjáratokat, másrészt az erőket a nyelv továbbfejlesztésére, gazdagítására, felelős és szép használatára szeretnék egyesíteni. Gárdonyii Géza fiatalon odaláncolta életét a magyar irodalom szekere elé, szerepet vállalat az ébresztgető virrasztók között és az anyanyelvet példamutató használattal továbbépítők soraiban. Nem áll egyedül véleményével, hogy a magyar nyelvet veszély fenyegeti, védelmezni kell. Nyelvtudományunk nagyja, Révai Miklós már 1800-ban így kezdte egyetemi előadását: ..Nem tudunk magyarul..." Alig ötven évvel ezelőtt a Magyar Tudományos Akadémia e szavakkal kezdte egy nyelvvédelmi akcióra serkentő felhívását: „Veszélyben a magyar nyelv!" Azt a vallomást sem Gárdonyi öltöztette először szavakba, hogy a magyar nyelv szép és gazdag. Ebben Csokonai is a nagy elődök közé tartozik. Szerinte: ,,A mi nyelvünk szép hangzásával, s egyszer s mind kifejező erejével egyetlen nyelv se dicsekedhetik a világon . . EbbőL az alapvető kettős gondolatból kiindulva használjuk fel a szinonimaszótárral foglalkozó utolsó közlést annak áttekintésére, hogyan jelentkezik Gárdonyi Géza stílusában a nyelvvédelem és a nyelvművelés, szolgálata. Gárdonyi a nép nyelvét használta. Az egyszerű emberek nyelvét. Természetes ez. hiszen az úgynevezett ..kisember" életében kereste az emberi sorsok legnagyobb kérdéseinek gyökereit és megoldását. Maga is mindig egyszerű emberek között élt. Akkor is, amikor a falut tanította, amikor a néptanítóság harcos hírlapi védelmét magára vállalta, de akkor is, amikor az egri városszélen megépített kertjében, a természet titkait eléje táró erdei utakon vagy a megismerni vágyott országok felé haladó vonaton, hajón jegyzetfüzeteibe gyűjtötte gondolatait. Ebből az „egyszerű" nyelvből drágagyöngyöket hozott felszínre. Szenvedéllyel válogatta a szavakat. A szinonimaszótárat is valamiféle válogató medencének szánta. Már 1906-ban elkezdte a szavak gyűjtögetését és rendszerezését. Ez azt jelenti, hogy két évtizeden át uralta életét a törekvés, hogy minden szót a maga helyére illesszen és mindent a legmegfelelőbb szóval fejezzen ki. Vegyük sorra e szándék valóraváltásának néhány példáját. A tanító, a gyermekeket, az apró teremtményeket egész életében szerető író egyik kedves, dédelgető módja a kicsinyítés. Nála a kisgyerek kétesztendöske, a legény helyeske. . . A kislány komolyka, az arca sápadtka ... A nem fontos ügy csak annyicska; a tavaszi szél hűvöske, hidegecske. A kora tavaszi orgonabokor zöldikéid, a mellette kibújt virág jázinka . . . Van a közelben egy halomka kő. amit aligacskán láthat az ember... Időcske múltával valaki távolacskán dalolni kezd... Kedveli a gyöngédítő formát. — Edeskedik a legény a leánynak. Az meg lágya- dozik . .. Elhallgatnak, piroskodnak ... A jókedvű emberek dalikóznak. Valaki közülük vastagon bőgicséli a nótát... A csillagok gyémántosan csillagdáinak. A víz vékonyan csuronkál. Az eső csöpördögél. A kocsi görögdögéi . . . Nagy kedvét találja az ikerszókban. — Kipem-kapom módjára nem lehet megtenni . . . Elillog-villog mellettem . . . Mingyárost-mingyárt... Az asszonyok közt sok csápogást-pápogást lehet hallani. Icognak-vicognak .. . Sajátos módot talál a határozók párosítására. — Gödörbe, szerelembe véletlen- valahogy esik az ember.. . Vak-okból történik gyakran valami. A bizonytalan dolog csak netalántán ügy... A készséges szíves-hamar... A várt levelet hamar- kézzel bontjuk fel... Ember-fértényire tágul egy nyílás... Egy tojásfőzetnyi idő nem hosszú ... A hónam-alja hordó nem nagy ... A szegény semmije-sincs ember. A lelkiállapotot testi elváltozással fejezi ki: A csodálkozó szeme elnyílik; a dacosé elvillámlik; az ijedté elkerekül; a meghatotté elvizesedik. Aki megijed, annak a szíve eldöbben... A haragost elfűti a meleg ... elzihálja a dühét... 28
