Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 3. szám - TUDOMÁNY - Dráviczki Imre: Ideológiai közéletünk
az is mutat, hogy a közvélemény jelentős része aggodalommal és türelmetlenül reagál a nehézségekre, illetve a konzekvenciák vállalására. Olyan igények teljesíthetetlenek, hogy „mondja már meg végre valaki, hogy mi az új”, mert ez a régi dogmák helyett „új” dogmákat jelentene. A dogmák ideje azonban lejárt. A reform „ellenzőit” sem lehet félreállítani, mert manapság a reformnak egyszerűen nincs ellenzője. Mindenki a reformideológia alapján áll; a viták a reformfolyamat üteméről, mélységéről, tartalmáról és személyi garanciáiról folynak. Ideológiai közéletünk zavarainak leküzdésében, az ideológiai megújulásban alapvető jelentőséggel bír a marxizmus, a szocializmus klasszikus értékeihez való viszonyunk. A kérdés az, hogy mit tekinthetünk ma és a jövőben klasszikusnak. Mit jelent és hogyan valósítható meg a megújulás, a fordulat, a korszakváltás szükségessége? A dialektikus filozófia ilyen átmeneteknél a „megszüntetve megőrzés” módszerének alkalmazását ajánlja. Lukács György „ravasz” bölcsessége szerint a kiút ez: „Vissza Marxhoz és előre a valósághoz”. Valóban vissza kell mennünk Marxhoz, és újra megkérdeznünk, hogy melyek is a megőrzendő értékeink. Ebbe az irányba tett lépésnek tekinthető, az MSZMP Központi Bizottságának 1987. november 11-i ülése, ahol az előadó ideológiánk megújulását vizsgálva a szocializmus hosszú távú céljait a következőképpen foglalta össze: Arra törekszünk, hogy félreérthetetlenné váljanak szocializmusfelfogásunk olyan tartós és változatlanul érvényes alapelemei, mint az, hogy a szocializmus történelmi fordulat a kizsákmányolástól mentes viszonyok irányába, a jogi egyenlőségtől a valóságos egyenlőség felé. A szocialista társadalmi rendszer megteremti a feltételeket ahhoz, hogy az élő emberi alkotó tevékenység fokozatosan fölszabadulhasson az elidegenedett és kisajátított munka évezredes megkötöttsége alól, hogy az emberi személyiség kibontakozhasson, hogy a szocialista demokrácia fejlődése a beleszóláson, a részvételen, az önkormányzaton keresztül a társadalmi önigazgatás felé haladjon. (Berecz J. 1987.) A kérdésre, hogy melyek a marxizmus, a szocializmus stabil, perspektivikus értékei, azt válaszolhatjuk, hogy ezek: kizsákmányolásmentesség, valóságos egyenlőség, az elidegenedés leküzdése, a személyiség szabad kibontakozása, társadalmi önigazgatás. A klasszikus értékeknek ez az a minimuma, amely nélkül az ember nem tarthat igényt a marxista minősítésre. A visszatérés Marxhoz tehát nem haszontalan, mert választ kaphatunk a miben higgyünk, mivel azonosuljunk, miért küzdjünk kérdésekre. Ideológiai közéletünk zavarai csökkenthetők lennének, ha ezek a klasz- szikus marxi értékek benne élnének és hatnának. Közvéleményünk alig tud valamit ezekről. Nem elég azonban csak „visszatérni”, hanem „előre is kell menni” a valósághoz. Ma már látható, hogy a szocializmusnak hosszú időre van szüksége ahhoz, hogy megvalósítsa önmagát, kibontakoztassa értékeit. Ebben a vonatkozásban klasszikusaink üzenete így hangzik: A kommunizmus szemünkben nem állapot, amelyet létre kell hozni, nem eszmény, amelyhez a valóságnak hozzá kell igazodnia. Mi kommunizmusnak a valóságos mozgalmat nevezzük, amely a mai állapotokat megszünteti. (Marx—Engels, 1845.) „Előre a valósághoz” azt igényli, hogy mélyen megértsük a szocialista-kommunista mozgalom folyamatjellegét, gyakorlatiságát, kritikai és forradalmi lényegét és valóságosságát. A jelszó átkölthető: előre a valóságos mozgalomhoz, amely a fennálló állapotokat megváltoztatja, amelyben ideológiánk folyamatosan (nem egy kampányban) megújul, szocializmusunk permanens reformok lépcsőin halad előre, maga a mozgalom állandó önkorrekciót valósít meg, s ily módon a nagy társadalmi célok mind elérhetőbbé válnak. A szocializmus ideológiája a megújulás szakaszába lépett, korszakváltás előtt áll. Ideológiai közéletünkben szükségképpen jelen vannak a régi és az új eszmék, némelykor eklektikus egységben, többnyire azonban ütközve, védve vélt vagy valós igazukat. Társadalmunk alapvető érdeke, hogy a szocializmus ideológiája gyökeresen megújuljon, hogy az új szocializmusfelfogás váljon uralkodóvá mind a társadalom irányításában, mind a közgondolkodásban. Az ideológia alapkérdése nem a „lenni vagy nem lenni” kérdése, hanem az, hogy léteznek igaz és hamis, a valóság által igazolt és nem igazolt eszmék és ideológiák, és hogyan lehet őket megkülönböztetni, szétválogatni. Érdekeink azt diktálják, hogy a valóságot hűen tükröző, a valóság által vissza- • igazolt eszmék és ideológiák objektiválódjanak politikai döntésekké, intézményesüljenek, épüljenek be a valóságba és váljanak orientáló, mozgósító erővé. Dráviczki Imre 71
