Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 3. szám - TUDOMÁNY - Fülöp Lajos: A "Hevesi Kalevala"

gyűjtőtársak bevonása mellett később, a szekszárdi években is sokat foglalkoztatja az ifjúsági gyűjtőszövetség, a sárközi gyűjtőszövetség, majd a baranyai gyűjtés idején a társadalmi néprajzi gyűjtés ügye. (Ez a törekvése azért is említésre méltó, mert napjaink számára is példát mutatott az ifjúsági néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázatok meghirdetésére, valamint az olyan nagyszabású vállalkozásokra, mint megyéink földrajzi nejeinek az összegyűjtése.)

A Heves megyei nyelvjárást a Népmesék Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyéből című kiadvány követi.13 A gyűjtést Berze Nagy professzorának, Katona Lajosnak a buzdítására és útmutatása szerint, a Kisfaludy Társaság megbízásából végezte 1903 és 1905 között, csaknem 19 hónapos terepmunkával.

A mű előzményeihez tartozik az a levél, amelyet Berze Nagy János 1904. január 19-én Besenyőtelekről írt Sebestyén Gyulához: „...itthoniétemben 45 eredeti szép népmesét gyűjtöttem, ha lehetséges volna, szíveskedjék a Néprajzi Társaságnál utat egyengetni arra, hogy a Társaság vajon hajlandó volna-e kiadványai közé felvenni az én 45 népmesémet, melyek amellett, hogy egy közeli időben megjelenendő nyelv- tudományi elméleti munkám mellett olvasókönyv lennének, tisztán tudományos szempontból is, hazai mesevizsgálódásunknak alkalmas anyaga lennének, mint a folklore-ban eddig ismeretlen terület kincsei”.14

A 45 mese azonos azzal az anyaggal, amely — későbbi gyűjtésekkel kiegészítve — alapjául szolgált ennek a kiadványnak. (A levélben említett nyelvtudományi munka pedig A Heves megyei nyelvjárás.)

Ugyancsak a mű keletkezési körülményeivel kapcsolatos Vargha Gyula 1905. évi titkári jelentése15, amelyben Berze Nagy János népköltési gyűjteményének a kiadási tervéről szól. Egy év múlva azt jelenti, hogy a mesegyűjtemény rendezésére és jegyzetekkel való ellátására Katona Lajos akadémiai tag vállalkozott, s hogy a kézirat hamarosan nyomdába kerülhet.16 Végül a mű elkészültéről a Társaság választmánya az 1907. szeptember 25-i ülésén értesült.17

Berze Nagy szándéka, hogy a nyelvjárást ismertető tanulmánya után a meseszövegek — fonetikus lejegyzéssel, tartalmi változtatás nélkül — az illusztrációt, az olvasókönyv szerepét szolgálják, nagyon is előremutató. Ilyen jelleggel — mint mór utaltunk rá — nyelvjárási tanulmányához is csatolt népmeséket, népnyelvi szövegeket (Guba Jancsi, A juhász, Az Isten és a négy nemzet, Találós mesék, Harangok párbeszéde).

A közlőnek figyelemre méltó törekvése, hogy szembe mert fordulni a Kisfaludy Társaság vezetőinek, főként Vargha Gyulának és Sebestyén Gyulának az úgynevezett esztétikai irányzatával, a stilizálással. A meséket ugyanis szó szerint jelentette meg: „.... a t. olvasó úgy kapja, amint én hallottam őket” — írja.18 És valóban: Dömötör Sándor szúrópróbaszerű gyűjtése Besenyőteleken — néhány egykori adatközlőtől — 50 év elmúltával is azt bizonyítja111, hogy Berze Nagy a mesék szerkezetén, motívumain semmit sem változtatott. Más kérdés, hogy a szövegek nyelvi formáját itt-ott hozzáigazította anyanyelvjárásának jól ismert sajátosságaihoz, kifejezésmódjához.

Módszerének korszerűségét mutatja, hogy gyűjtéseiben következetesen feltünteti az adatközlő nevét, életkorát, foglalkozását és a gyűjtés egyéb körülményeit (helyét, idejét stb.) — éppen a tudományos hitelesség érdekében. (Ezt az eljárást később a gyűjtőtórsaktól is megköveteli.)

Berze Nagy János első, nagyobb szabású gyűjtőtevékenységének igen jelentős és gazdag dokumentuma ez a kötet. A korabeli gyűjtési, feldolgozási és közlési gyakorlattal szemben több előremutató vonása van.

Újszerűségéhez tartozik, hogy ez az MNGy-kiadvány kizárólag népmeséket tartalmaz, a talált változatokkal együtt. Főként azért, mert a területen mesemondókra könnyebben bukkant a gyűjtő, mint nótafákra vagy balladaközlőkre. Bevezető soraiban Katona Lajos is utal erre, összevetve a gyűjtés eredményét más, csupán „maroknyi” és „csekélyebb értékű” népköltési termékkel: „Annál dúsabb volt az aratás a népmese mezején — írja —, nem csupán a mennyiség, hanem a minőség tekintetében is, mert az itt közölt változatok az eddigi gyűjteményekből ismert témákat is újabb érdekes vonásokkal egészítik ki; ezek mellett pedig néhány, eddig még egyáltalán feljegyzésre sem került témával is gyarapítják a magyar mesekincset”.20

A mesék elmondói szinte kizárólag paraszti elbeszélők. Érdekességükhöz tartozik, hogy 5 olyan szöveget is találunk közöttük, amelyek cigány adatközlőtől, a besenyőtelki Tinger Jóska cigánykovácstól valók (Hajnal János, Baka János, Daru János, Krisztus meg a cigány, A furfangos cigány). Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek nem cigány nyelvű (vagy éppen cigányból fordított) mesék, hanem olyan szö66