Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 3. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Homa János: Tudományos ismeretterjesztés megyénkben
radni, nincs más választásunk: be kell tenni a lábunkat azokra a területekre, ahol az ismeretterjesztésben rés támad. — Az egyes településeken több érdekes kezdeményezéssel találkozhattunk. De miért vállal magára a TIT segéd-motorkerékpár vezetői vagy szabás-varrás tanfolyamot? Ez mitől tudományos ismeretterjesztés? „ Dr. Tóth Vilmosné: — A társulat 1841-es alapításakor Bugát Pál így fogalmazott: „A tudományt a munkásélettel összekötni, ez a feladás.” Mostanság a tudomány és a munkásélet közel került egymáshoz, összeegyeztethető törekvéseinkkel ez a mindennapi képzés. Az élet hozta így, hogy akár az említetteket, akár kazánfűtői tanfolyamokat is meghirdessünk. Az átképzésben is vállaltunk feladatokat. Ez megint csak arra késztet bennünket, hogy figyeljünk azokra a hiányokra, amelyeket az állami hivatásos oktatás irányítói kihagynak. De észre kell venni azokat a lehetőségeket is, hogy mi hol tudunk konkurrensek lenni. Mert azzal, ha olcsóbban szervezünk meg egy kazánfűtői tanfolyamot, mint egy másik intézmény, sokan jól járnak. — Kik jelentik az önök által szervezett programok hallgatóságát? Egyáltalán, milyen rétegekre vagy korosztályokra építenek? Dr. Bodó Sándor: — A TIT tömegkapcsolatai kiterjednek a társadalom minden osztályára, rétegére, minden korosztályára. Természetesen nem minden ember a partnerünk, de létezik egy széles kör, amely folyamatosan, rendszeresen, avagy csupán alkalmilag, igényt tart a társulat által nyújtottakra. Dr. Tóth Vilmosné: — Nem sorolom fel, hogy például az életkorok szerint, kiknek mit kínálunk. De ízelítőül megemlítem, hogy az óvodásoknak nyelvtanfolyamokat, az általános iskolásoknak nyelvi táborokat, a középiskolásoknak egyetemi előkészítőt, a főiskolásoknak szabadegyetemeket, a felnőtteknek egyebek között szakmai átképzéseket, továbbképzéseket, konferenciákat ajánlunk. A nyugdíjasok hajdani főiskolájának és mostani középiskolájának szervezéséből is kivettük a részünket, s egészségügyi felvilágosító előadásokra is invitáljuk őket. — Végülis, kikre koncentrál a TIT? Dr. Bodó Sándor: — Feladatunk a fiatalokkal való folyamatos törődés. Az üzemekben zajló tevékenységünkkel a munkásságra és a műszaki értelmiségre koncentrálunk, míg a községekben a mezőgazdasági dolgozókra figyelünk. Ugyanakkor az értelmiséggel két ok miatt is törődnünk kell: részben azért, mert ők a partnereink az ismeretek továbbadásában, másrészt pedig, ők a leggyakoribb résztvevői, hallgatói programjainknak. — Azt hiszem, nem kell nagy bátorság azt kijelenteni, hogy ß kisebb települések az ismeretterjesztést illetően is hátrányban vannak ... Dr. Bodó Sándor: — Arra törekszünk, hogy ezen a helyzeten változtassunk. Nem csekély az az energia, amelyet ebbe fektettünk. Nevezetesen: hogy aktívan működjenek TIT-csoportjaink. Viszont tény, hogy a városok előadói és hallgatói bázisai is nagyobbak. Dr. Tóth Vilmosné: — A falvakban élő értelmiségnek segédanyagainkkal, a helyi tanácsoknak pénzbeli támogatásunkkal is igyekszünk segíteni. S TIT-es programot sok olyan helyen rendezünk, ahol más hasonló szervezet, például a MTESZ már nincs jelen. Ahol TIT-csoport, vagy üdülő található, ott rendszeres ismeretterjesztés folyik. Célunk, hogy ne legyen olyan település a megyében, ahol évente legalább egyszer ne szerveznénk megmozdulást. — Közel két éve a legutóbbi megyei küldöttgyűlésükön a városok közül a gyöngyösieket emelték ki az első helyen. Mi a helyzet napjainkban? Dr. Bodó Sándor: — Az összehasonlítás rendkívül nehéz, mert mindenütt mások a személyi feltételek. Ezzel együtt Egert, Gyöngyöst, és Hatvant az élvonalban említeném. Heves feltörekvőben, míg Füzesabonyban városi jogú nagyközségünkben eredményesebb munkát szeretnénk látni. Egyébként az éves gazdasági teljesítmény hű tükre mindennek. Dr. Tóth Vilmosné: — Eltérőek a lehetőségek. A tevékenység jellege is városonként eltérő. Erre rányomja bélyegét a vezető érdeklődése, beállítottsága. Megfigyelhető, hogy a szakmai átképzésben Eger jár az élen, s most kezd felzárkózni Hatvan. Az üzemekkel Gyöngyös épített ki legkorábban jó kapcsolatot. Az értelmiséggel való foglalkozás Hatvanban és Gyöngyösön bontakozott ki a legjobban. Tehát mindenütt akad említésre méltó jó példa, ugyanakkor teendő is jócskán. 51
