Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Cseh Károly költeménye - Remenyik Zsigmond: Szemétdomb (naplójegyzetek)
CSEH KAROLY Fenn Párát fésülget a zápor utáni erdő csapzott asszony-hajából a szél Nem hallatszik fel a város asztmás köhécselése mellkas-sípolása Egymásra csúszott sziklák lihegnek csak itt mint áléit testek két szeretkezés között Patak nyakláncán függő medált: vízesést babrál sétány-ujjaival a táj Törékeny idill ez persze Levélzizegés zöld álcahálója alatt rejtőzködik Körötte a keddek-szerdák szürke csendjei dübörögnek Nyilatkozat Nemzedékemnek mindeddig nem sikerült a hét nap dombjaira Rómát felépítenie REMENYIK ZSIGMOND Szemétdomb (Naplójegyzetekf 947. június 21.. Bp. A világ tele van nyomorultakkal, nincs egy ember, akinek ne lenne testi vagy lelki nyavalyája. A kopaszok, rövidlátók, hamisfogúak, nagyothallók — rémültek, erőszakosak, pénzsóvárak és hiúk —, mind nyomorékok az én szememben, hisz már túljutottam a ponton, ahonnan csak a durvább változatokat sorolhatnám a nyomorékok közé, a sántákat, félkezűeket, őrülteket! Hová fejlődik az a világ, istenem! Miféle ostoba szűklátókörűség tartja rabságában azokat a hívő szerencsétleneket, akik még az emberiség „nagy jövőjében” bizakodnak vakon, bűnösen és oktalanul. (...) Hová tették az eszüket, szemüket ezek a szerencsétlenek, hogy becsületükről ne is essék szó, ha konyhájukon volt valaha egyáltalán ilyen! Nincs semmi baj a világon — csücsörítik egymásnak ezek a szánalomra méltó, vízfejű csecsemők, ezek a falazó, cinkos gonosztevők, ezek az elvetemült bértollnokok! Akár a kasszafúrók, gyilkosok és betörők, úgy igyekeznek eltüntetni az emberi nyomot a „tett színhelyéről”, — az ösztönöket, az indulatokat, az átformálhatatlan emberi nyomorúságot, nyomorékságot, nyomorultságot. 24
