Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 3. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Gábor László: Beszélgetés dr. Rottler Ferenccel, a TIT főtitkárával

H. Sz.: — Sokszor beszélünk arról, hogy iskolarendszerünk rugalmatlan. Annak alapján, amit elmondott, nem lehet-e olyan következtetésre jutni, hogy a „hézagokat” a TIT betöltheti, a maga rugalmas megoldásaival, szervezetével?

— Ez egy elfogadott alapelv, amelyben a Művelődési Minisztérium is partner.

Egyébként sem lehet arra vállalkozni, hogy a manapság jellemző tizenkét esztendő alatt az iskolarendszerű oktatás minden lényeges tudást közvetítsen. Meghatározott szerepet vállalunk a gyermekek és a felnőttek kérdésében. Szeretnénk minél több fehér foltot eltüntetni nemzeti műveltségünk térképéről. Támogatást adunk az iskolai fokozatok megszerzéséhez is, az általános iskolától az érettségin át az egyetemi felvételiig. Ezek az előkészítőink, tanfolyamaink olcsóak, nagy garanciával beválnak. De figyelmünk olyan problémára is kiterjed, ami egyelőre nem fér bele a tantervekbe. Ilyen módon vállaltunk úttörő szerepet a számítástechnika elterjesztésében, de foglalkozunk például gépkocsivezetés és -szerelés oktatásával is. De szinte mindennel, amire igény mutatkozik. Számot kellett például vetni mentális problémákkal. De régóta foglalkozunk a tehetséggondozással is, ami nem régen vált jelszóvá az iskolában. A kis matematikusok baráti körei ilyen módon terjedtek el országszerte. *

H. Sz.: — Az imént már céloztunk a szervezet sajátos felépítésére. A mintegy országosan háromszáz függetlenített „hivatásos ismeretterjesztőre” mintegy 30 ezer tag jut. Milyen ma a belső élet, s ennek a két rétegnek a kapcsolata?

— Más hasonló társadalmi szervezetnek megfelelően nálunk is egyéni a tagság. Az évi ötvenforintos tagdíj jelképesnek tekinthető. Vitatkoztunk azon, hogy emeljük-e vagy sem, de látva az infláció mértékét, inkább megmaradtunk ennél az ösz- szegnél. Nem lebecsülhető társadalmi hatásunk, mert a már említett harmincezer tag mellett úgy tizenöt-húszezer olyan szimpatizánsunkra is számíthatunk, akik szívesen részt vállalnak tevékenységünkből. Érdekes ellentmondás, hogy igazi belső, társasági életről olyan településeken beszélhetünk, amelyek nem tartoznak a nagyobbak közé. Ahol a TIT értelmiségi klubja értelmiségszervező, -orientáló szerepet vállalhat, ott kerül középpontba. Hogy Heves megyei példával éljek: Hatvanban, Gyöngyösön színvonalasabb szervezetünk ilyen jellegű tevékenysége, Eger már megosztottabb ebből a szempontból, értelmiségének lényegesen több esélye van a tájékozódásra. De ugyanígy kiemelhetnék az országban más helységeket is: Sopronban, Hódmezővásárhelyen vagy Gyulán tradicionálisan aktív a TIT szervezeti munkája. Egyébként mostanában gyakorta szembe kerülünk szerkezeti problémákkal. Míg a felépítésünk választmányokra és szakosztályokra épül, addig a tudományban manapság az interdiszciplinális gondolkodás a termékeny, vagyis különböző ágak kapcsolódása. Így aztán az együttműködés nagyon gyümölcsöző lehet: szerveztünk már közös tanácskozásokat a közgazdaságtudomány és a biológia művelőinek: óriási érdeklődést keltett a másik szakma jelenléte. Űgyhogy folyamatos az elmozdulás, egyszerre léteznek társulatunkban a régi és az új elemek.

H. Sz.: — Ügy fogalmazott, hogy a tagság egyéni. Viszont társadalmunkban felgyorsult az egyesületek szerveződésének folyamata. Várható-e, hogy ez az alapelv módosul, s a TIT valamiféle „gyűjtőhelyévé" válik a közösségeknek?

— Ez nem a távoli jövő, hanem a jelen. Már kérte felvételét a Magyar Bibliofil Társaság szervezetünkbe, önálló jogi személyként. Ugyanígy jelentkezett a francia nyelvtanárok egyesülete is, amely kisebb létszámú, mint a német vagy az angol, és létének ilyen keretet képzelt el. Az új egyesületi törvény valószínűleg legitimitást ad ennek a törekvésnek. Kölcsönös előnyökkel jár a szövetség, és segíthetünk anyagilag, erkölcsileg: csatlakozásuk pedig növelheti a mi tekintélyünket. Az is felmerült néhány szervezetünknél, hogy egyesületi formában működjenek tovább, mert az lehetőséget ad számukra vállalkozásokra: esetleg vendéglátó hely vagy kulturális centrum működtetésére. Ez a változás a már említett jogi rendezés után valószínűleg felgyorsul. Egyelőre a Hazafias Népfront a „gyűjtőhelye” az ilyen közösségeknek, de bizonyára máshol is csoportosulnak majd. Én úgy látom, hogy a konkurencia a kulturális életben sokat jelenthet, az együttműködés és a verseny élénkíti a különböző szervezetek tevékenységét.

H. Sz.: — Sok olyan régi TIT-taggal találkozhatunk, aki értetlenül áll az imént felsorolt változások előtt, sok sebet, keserűséget szerez, mert úgy érzi, nincs szükség rá. Mi lesz velük?

— Ez a társulat mai életének egyik legfájóbb pontja. Azok, akik az ötvenes években idejük, erejük feláldozásával vállalták a lámpás szerepét, arra ébrednek, hogy nincs hallgatóságuk. Elvesztik a lábuk alól a talajt. A huszonöttől ötvenéves generációk már nem is az első vagy második, de a harmadik, negyedik gazdaságban dolgoznak szabadidejükben. így nincs idejük arra, hogy filozófiai vagy történeltudo47