Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 2. szám - SZÍNHÁZ - Farkas András: Belelendül a színház Egerben

igen, ezt én is így csinálnám. Ha lenne tehetségem és kedvem ekkora bolondságba keveredni, így farsang idején.

Nagyrészt igazságtalanok lennénk, ha csak M. Horváth Józsefnek tudnánk be ezt a fergeteges egri sikert. Jack — Szatmári György, és Charley — Megyeri Zoltán úgy untermannok ebben a komédiában, hogy a legszürkébb arccal dobják fel a legjobb lehetőségeket társuknak, akit erre az alkalomra ragyogni rendelt a siker ősatyja, az író. Ennyi önzetlenség ritkán kiabál ránk a színpadról! Most, a Gárdonyi Géza Színház életének ebben a szakaszában szinte felhőtlennek tűnik a teljes égbolt. Jóképességű színészek kóstolgatják még egymást, ragaszkodók, előzékenyek, mint a fiú meg a lány az első hamvas szerelemben. Egészséges és tiszta a levegő a fiatalok között, hiszen sokat dolgoznak, vannak sikereik, nem nyomják el még megkövesedett viszonylatok, tekintélyek, itt csak a „produkció számít”. Az pedig jelentős. Mert itt van például Kiss László, azaz Sir Topplebee, a nyugalmazott indiai ezredes. Remekül hozza a figurát, miközben azt is elárulja, hogy valamikor énekes szerepekben is voltak, vagy lehettek sikerei. Az oxfordi ügyvéd alakjában vendégként a Jászai-díjas Korcsmáros Jenő ellenpontozta azt, amitől a játék sodrást kapott.

Román Judit és Pasquáletti Ilona párosban futnak most is, mint nem egyszer eddigi látványaink folyamán. A több drámai erő Román Juditban van, de — bár a szőkékkel mindig baj van! — ezúttal úgy érzem, ez a szabály nem helytálló: a jól éneklő és dekoratív jeflJenség, Pasqualetti Ilona nemcsak üde színfolt egy komédiára emlékeztető, szellemes handabandázásban, de villanásain is átsüt, ő igenis akar a kis szerepben is tartalmat adni. Ez az igény a jó ebben a jelenségben. Donna Luciát Ribár Éva fényesítette rokonszenvesre, mindazzal a nosztalgiával és visszatalálással, amit és amennyit megírt neki a szerző. Ellát Kőszáli Ibolya formálta szende társalkodónővé, míg a szolgából Solymosi Tibor fegyelmezetten teremtett kabinetfigurát.

A darabot Kalmár Péter rendezte. Ez a főiskolai hallgató örülhet annak, holy ilyen jól startoló színházat kapott partnerül. Reméljük, pályáját ez a siker megalapozza.

S ha már az Egri Szimfonikus Zenekar néhány szólistája „beszállt” a színház zenei szférájába, ne hagyjuk említetlenül: Aldobolyi Nagy György karmesteri irányítása mellett jó anyag jött fel a zenekari árokból. (Korrepetitor: Marik Erzsébet).

Gáli László az őszi lendülettől felhangolva belevitte játékosait egy terven felüli feladatba. Ennek eredményeképpen a helyőrségi klub dísztermében, februárban bemutatták Jevgenyij Svarc háromfelvonásos, zenés mesejátékát, az Az elvarázsolt testvéreket. Meg is rendezte ezt a színpadhoz méretezetten sovány mesejátékot. De mit meg nem tud tenni egy rendező, ha szívügyének tekinti a deszkákon forgást, az ott megteremthető világot. Ezen az igazán zseb- kendőnyi helyen, díszletek ide-oda építésével elfogadható játékteret formált, látványt alkotott azon a helyen, ahol a levegő is alig fér el. A legtöbb mesejáték születési hibája, hogy még a darab kezdete előtt beindul az álom és aztán a látomásos képsorokban a mesélők mondják a magúkét. Most éppen attól, hogy a játék itt a bizonyított képtelenségek határán is túl leledzik, minden lélektani hiányt, bűnt, mulasztást, csalafintaságot, netán oktalanságot meg kell magyarázni. És bizony meg is magyarázzák! A Dolgos Vaszilissza anyai bánata a keret. A két fiú — dramaturgiai képtelenség — oda van cö- vekelve, növesztve az erdő fái közé. Meg is kell őket keresni, bár a látvány ordibálja, hogy ennyit talán még a legvaksibb gyerek sem tud elhinni, csökött képzeletével, hogy íme: itt vannak, szemük-szájuk, tettük van, mozognak, mégse látszanak, ha a szerző nem akarja.

78