Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 2. szám - HELYTÖRTÉNET - Szántó Imre: Eger felszabadulása a török uralom alól (1687)
liek füvekkel, gyökerekkel, kutya,, macska, patkány és más undok állatok és férgek húsával, vízben megáztatott és megfőzött1 szí jakkal és bőrökkel próbálták éhségüket csillapítani. A várban levő keresztény foglyok szánandó sorsára vet fényt egy fogoly papnak, Delát Jakabnak az egri tömlőéből 1687. október 18-án írt levele: „Már az éhség miatt járni se tudok, mert pünkösd óta semmi rendes eledel nem adatik nekem. 300 keresztény rabok sínlödünk ott, de sokkal nagyobb azoknak száma, kiket már a sanyarúság és éhség elvesztett, pedig mindamellett a meghalásra naponként új keresztény rabok hurcoltatnak ide . .. Többen a törökök közül a gyilkos éhség elől kiszöktek a várból, vagy az éhhalál elől menekülve öngyilkosok lettek. Hogy milyen méretű volt a szökés a bekerített egri őrség soraiból, arra több — az ostromzáron átjuttatott — török okirat is utal. Vass Előd megállapítása szerint elsősorban a nem Egerben birtokló török szpáhik inogtak meg, és szökésükkel vagyonuk helységébe igyekeztek távozni. Az egri várban körülzárt és éheztetett török védők siralmas helyzetükről leveleket küldözgettek ki, rendszerint a belgrádi táborba címezve, de ezek útközben a császári őrség kezébe kerültek. 1687 őszén írhatták az egri helyőrség agái Musztafa pasához, a nagyvezér táborába a következő sorokat: „Így mivel segítség nem lévén az ostrom ideje óta a boldogságos birodalomban lévő vagyonunk és itteni készleteink kiapadása folytán embereink, szigorú szükségben és éhezésben sorra pusztulnak el. Két év óta se zsoldot, se más támogatást embereink nem vettek fel, éhesek és csupaszok, a hajfonatukat is nehezen viszik. Az ellenséggel szünet nélkül harcolva, a Padisah várának védelmében és megőrzésében máig szorgoskodtak. A Pa- disah várára vonatkozó védelmet ellátni már nem tudják, mivel jelenleg az éhhalál elől kényszerítve, a hitetlen ellenséghez menekülve a hitetlenséget kísértve meg. embereink folyamatosan és nemcsak elszigetelt módon, az ellenséghez minden nap átszöknek. Az ellenség lázadása és átállásra büztató felszólításaira nem csatlakozók egyre kevesebben maradnak ... Amikor a vár elvesztése már csak napok kérdése volt, a kétségbeesett parancsnok, Rusztem pasa elhatározta, hogy Eger városát felgyújtja, s a várat felrobbantja. De az őrség és a lakosság fegyveres kényszerítésére a pasa nagy nehezen hajlandónak mutatkozott az alkudozásra. A hatvani béget, a janicsárok agáját és két khiaját küldte követként D. Oriához. A bécsi hadvezetés igyekezett a körülzártaknak minden kívánságát teljesíteni, valószínűleg azzal a szándékkal, hogy a zárógyűrű császári katonaságát — a következő évi harcokra való tekintettel — mentesítse a nehéz téli szolgálattól. Végül Caraffa is Eger alá érkezett, hogy nyélbe üsse az egri vár kapitulációjának ügyét. A császáriak által szabott feltételek értelmében a törökök leltár mellett sértetlenül átadták a vár teljes hadi felszerelését, viszont teljes fegyeverzettel és minden vagyonukkal békésen, „lobogó” zászlóik alatt. dobpergés mellett elvonulhatnak. Az egri törökök mind itt, mind útjukban maguknak élelmet szerezhetnek. „Akik pedig közülük itt akarnának maradni — kötötték ki a harmadik alkupontban — azok házaik és javaik birtokában minden ellenvetés nélkül megmaradhatnak.” Az Egerben található foglyokat az alkupontok aláírása és megpecsételése után azonnal szabadon kell bocsátani. A városban nemcsak mohamedánok, hanem renegátok — vagyis keresztényekből lett törökök — is laktak. A harmadik alkupont ezek részére is biztosította mind az elköltözés, mind pedig az itt maradás lehetőségét, sőt :ez utóbbi esetben javaik megtartását is. Miután Rusztem pasa és Caraffa tábornok az alkupontofcban megállapodtak, fel- küldték Pozsonyba, hogy a király is írja alá és erősítse meg azokat. Az egri törökök megadására vonatkozó kapitulációs okmányt Pecsi-csorbazia, a janicsárok agája, és a németek részéről gróf Lamberg százados vitte Pozsonyba, ahol az uralkodó azt december 7-én jóváhagyta, s biztosító passzuslevelet adott az elvonulok számára. A mintegy 3500 főnyi törökség 300 szekér podgyásszal együtt 400 német lovas fedezete alatt Donat Heissler vezérletével 1687. december 17-én a Makiári kapun kivonult az egri várból, Tokajon át Nagyvárad irányában. Ezzel leáldozott a 91 esztendős török uralom ebben az ősi városban. A császáriak, s a nyomukban jövő új lakosok december 18-án rendezett hálaadó istentisztelettel, Te Deurrt-mal nyitották meg Eger történetének új korszakát. Ezt a napot a város még a XIX. században is fényes külsőségek közepette, díszes körmenettel ünnepelte meg. Szántó Imre 70
