Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 2. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Szűcs László: Pályakezdő diplomások gondjai és csatái

érni — illetve tartani —, akik éhhez családjuktól jelentős anyagi segítséget kapnak. Ebiből a szempontból különösen hátrányos helyzetben vannak a pedagóguscsaládok diplomás gyermekei.

A pedagóguspálya elismerésének felsorolt hiányosságai miatt a pedagógus

által közvetített élet- és magatartásmintát, továbbá az egészséges munkahelyi légkört és életszemléletet is egyre jobban veszélyezteti, hogy kevés férfi választja a pedagóguspályát, és arányuk évtizedék alatt szinte alig változik. S ebben engem az sem vigasztal, hogy ez sajnos világjelenség. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy főleg kistelepüléseken, az egyedül maradástól való félelem is elvándorlásra vagy beletörédésre készteti a fiatal pedagógus nők egy részét is. A nagyvárosokba irányuló mozgás persze elsősorban a fiatalokra jellemző, mélyet elősegít még a szakmai, kulturális hiányérzet is, amit némileg pótolhat ugyan az egyre jobb szakmai továbbképzésük megteremtett lehetősége, de a tendencia egyáltalán nem elítélhető.

Nem vitatható, hogy ok utóbbi időben a fiatalok számára is bővült a szakmai továbbfejlődés elvi lehetősége, de tényleges viszonyaik valójában távolít- ják őket a pedagógiai és a szakmai képzettségük növelésétől. A már vázolt egzisztenciális nehézségék okozzák a legfőbb gondot a fiatal számára, hisz szándéka ellenére az értébniségi léttől eltérő életvitelre kényszerül és a továbbtanulással együttjáró, fokozódó anyagi terhek is a szakmai fejlődésük ellen hatnak. Az iskolák túlterheltsége és az esetleges helyettesítések is konfliktushoz fvezetnék. A tanulási kedv — mindenekelőtt a másoddiploma megszerzésének igénye — mindezek elemére nagy a fiatal pedagógusdk között. Ez viszont az utóbbi időben életbeléptetett, a továbbtanulás lehetőségeit korlátozó jogszabályok és az intézményvezetők közvetlen érd ékei miatt sokuknál nem teljesülhet. Az is ismert, hogy az iskolák vezetői csak az intézmény érdekeivel megegyező továbbtanulási szándék esetén, a beosztáshoz szükséges képesítés megszerzésében támogatják a fiatalok tanulását. Sajnos összességében mindez akadályozza azt is ,hogy a népesebb korosztályt a különböző iskolafokokon megfelelő képzettséggel rendelkező pedagógusok vezessék végig.

Igaz, hogy a fiatal pedagógus megélhetése az anyagiaktól függ, mégis súlyosabb problémának érzem, ami ebből a sokat vitatott egész „iskolaügyből” a társadalomra, szülőkre tartozik, mert a nevelés-oktatási konfliktus-helyzetek előddlézője sajnos nem ritkán a család. Gyakorta nincs 'késztetés a jóra az anyák és apák sorában, sem a tisztességes magatartásra, sem a jobb és kitartó tanulásra. Azon megjegyzések és esetek mélyén, melyek arra utalnak, hogy a tudás lebecsülésére a szülőd házból indul ki, már súlyosabb társadalmi problémák húzódnak meg. Például, ha egy nagyon közepes diák már az általános iskola utolsó osztályaiban azt válaszolhatja tanárának, hogy ,piának tanuljak, htsd úgy is többet fogok keresni, mint a Tanár úr” — akkor ezzel kevés és nagyon halovány érvet is alig lehet szembeállítani. S ha a pedagógusnak nem igazi társa a nevelésben sem a steülő, sem az egész felnőtt társadalom —, ahol az értékrendek sajnos teljesen felborultak — akkor az összeütközések az iskolában csak fölerősödhetnek.

Tagadhatatlan, hogy az elmúlt években igen jelentős erőfeszítések történtek a pályakezdő diplomások nehézségednek {főleg anyagi) enyhítésére. Sőt ja&t is világosan látják ők is, hogy helyzetük jelentős javulása elsősorban iskolán kívüli tényezők függvénye. De mindezek sajnos még sem tudták teljesen ellensúlyozni, ate őket érő sokasodó negatív tendenciákat, aminek •— ahogy mondani szokás — pénz nélkük is sokat lehetne és kell enyhíteni. Ha átgon61