Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 2. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Szecskó Károly: A munkás- és paraszttanulók beiskolázása az ötvenes években
lemtékeny része nem akart továbbtanulni. A jelenség összefüggött a megye akkori gazdasági fejlettségével is. Heves megye akkor még túlnyomó részt agrár jellegű volt. A parasztság többsége egyénileg gazdálkodott, s gyermekeiknek iskoláztatása fontos munkaerőtől fosztotta volna meg őket. A beiskolázást végző szervek arra törekedtek, hogy a munkás- és dolgozó parasztszármazású gyermekek esetében mindenképpen teljesítsék a keretszámot — s annak elsősorban az általános gimnáziumok esetében — túlteljesítésére is törekedtek. Megyénkben éveken keresztül az általános gimnáziumokba kevesebben jelentkeztek a megadott keretszámnál. Például az 1952—53-as tanévre 200 munkásszármazású tanuló helyett csak 150 fő jelentkezett. Az 1954—55-ös tanévre 80 főnyi volt a lemaradás a munkás- és parasztszármazású tanulóknál. Végül azonban különböző módszerekkel biztosították a keretszámot, avagy azt túl is teljesítették. A túlteljesítés azzal járt, hogy az értelmiségi és egyéb kategóriák gyermekei a felvételeknél több esetben háttérbe szorultak. Először erre a jelenségre a megyei tanács oktatási osztálya 1953. augusztus 14-i beszámolójában mutattak rá, de a helyzet később sem változott jelentősen. Különösen kirívó volt egyes pedagógusgyermekek felvételének elutasítása. Ezek a jelenségek azonban nem feledtethetik el velünk, hogy Heves megyében — hasonlóan az országos helyzethez — ennek ellenére -sokkal több értelmiségi és kispolgári származású gyermek tanulhatott tovább, mint az ellenforradalmi rendszer időszakában. Az 1949. februári politikai bizottsági határozatban megfogalmazott, korábban említett származási kategorizálás az elnyomott osztályok számára történelmi igazságszolgáltatást, egyben a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának meg. törését jelentette. Vajon a munkás- és parasztszármazásúak előnyben részesítése a felvételeknél együtt járt-e az úgynevezett osztályidegen származásúak (X-esek) teljes kiszorításával? E kategóriák kiszorítása adataink szerint Heves megyében sem volt abszolút érteimben teljes. Évenként néhány átlagon felül tehetséges osztályidegen származású gyermek ebben az időszakban is bejutott a középiskolákba. A beiskolázás nagyarányú növelése megkövetelte a vidéki tanulók elhelyezését. Részükre az egykori egyházi internátusokban és volt népi kollégiumokban diákotthonokat létesítettek. Ezek száma az 1949—56 közötti időszakban megyénkben 5—7 volt. Ezekben a vidéki tanulóknak körülbelül 20 százalékát tudták elhelyezni. Ezek többsége munkás- és dolgozó parasztszármazású tanuló volt. Azoknak a vidéki tanulóknak, akiknek nem jutott férőhely a diákotthonokban, illetve a szülők nem akarták odaadni őket — főleg a lányokat — tanulószobákat — nyitottak, ahol a tanulók a vonat, vagy az autóbusz indulásáig készülhettek a másnapi órákra. Ezek száma például az 1954—55-ös tanév kezdetén 313 fő volt. Az 1949—50-es tanévtől miniszteri rendeletre a pedagógusok rendszeresen végezték a munkás- és parasztszármazású tanulók korrepetálását. Vajon a beiskolázott jelentős számú munkás- és dolgozó parasztszármazású tanulóból hány morzsolódott le? Erről jelenleg még minden tanévre vonatkozóan nincsenek összefoglaló jellegű adataink. A rendelkezésünkre álló tények azonban elgondolkodtatóak. Például az 1951—52-es tanévben 2685 tanuló iratkozott be. Évfolyamát eredményesen elvégezte 2361 fő. Lemorzsolódtak 324-en, tehát a tanulók 12 százaléka. Ezek többsége parasztszármazású volt, akik a mezőgazdasági technikumból a kollégiumi elhelyezés mositohasága miatt morzsolódtak le. A munkás- és dolgozó parasztszármazású tanulók számszerinti óriási beiskolázási eredménye sajnos azonban a minőség átmeneti romlásával járt. A kényszerrel beiskolázottak közül többen nem állták meg helyüket, s csökkentették a középiskolák tanulmányi átlagát. Például az 1952—53-as tanév első félévében a munkásszármazású tanulók átlaga 3,16, a dolgozó parasztszármazásúaké 3,25, az értelmiségieké 3,85, az egyebeké 3,33, az osztályidegeneké 4-es volt. Sőt, az elégtelen osztályzatot kapott tanulók többsége is munkás- és parasztszármazású volt. A gyöngyösi gimnázium tanulmányi átlaga az 1952—53. évi' 3,72-ről az 1953—54-es tanévben 3,38-ra csökkent. A mezőgazdasági technikum tanulmányi átlaga csak 2,57 volt. A korabeli értékelések többsége, a tanulmányi átlag süllyedését egyoldalúan annak tudta be, „hogy a munkás- és parasztszármazású tanulókat a pedagógusok még nem támogatják megfelelően”. Végül a megye egyetlen felsőoktatási intézményének, az Egri Pedagógiai Főiskolának beiskolázási tapasztalatairól szólunk. Ez az intézmény még Debrecenben létesült 1948-ban, s 1949 őszén költözött Egerbe. Hallgatói Hevés megyén kívül, Észak- és Kelet-Magyarországról, de az ország más tájairól is kerültek ide, A főiskolán a munkás- és dolgozó parasztszármazású hallgatók aránya 60—68 százalék között volt. Ez jóval nagyobb az országos átlagnál, amely ebben az időszakban körülbelül 50 százalék. Megjegyezzük, hogy a hallgatók körülbelül 20 százaléka az 1950-es évek elején szakérettségis volt. 48
