Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Kiss Ottó verse - Remenyik Zsigmond: Szemétdomb (naplójegyzetek)

nek, a bunkóiknak és a vasvUláknak, vége a deresnek és a kerékbetörésnek, máglyán való elégetésnek, de itt van máris az arcátlan hazugság, a (büntetlenül bűnre való kényszerítés helyette ...

*

Megcsalt férj — detektív jelentés: mielőtt bármit is tenne, saját magáról kér jelentést. Az eredmény lesújtó. Meggondolja a dolgot... Egy másik történet: egy idős hölgy kérvényt ír egy régi alkalmazottja érdekében, utána átgondolja a múltat, átgondolja ennék a fSdkómalk egész jellemét, életét, s ebből természetesen egy egészen más figura bontakozik ki, mint ami előbb, a támogató kérvényből kialakult. „Ez az élet” — gondolja az idős hölgy szelíd mosollyal.

*

Miért becsüljük túl magunkat, mi írók? Honnan ez az önhittség, ez a beképzeltség, ez a gőg? Mintha a föld egyéb lényeinek nem lennének gondolatai, érzései, vágyai, elképzelései, tervei. Mintha 'mindenki más fából lenne faragva, méghozzá taplós, süket fából, — csak nekünk, „íróknak” és ^gondolkodóknak” adta volna meg az ég, hogy lássuk, érezzük és álmodjuk a dolgokat. Kár és szégyenletes ez a nagyzási hóbort, — be kell látnunk végre, hogy éppen olyan lények vagyunk, mint a rongyszedők, a béltisztítók, a zsákügynökök vagy a textilesek; a rangsorban netai sokát jelent az elsőség, ebben az emberi rangsorban, ahogy következünk szarosam egymásután. Tiszteljük a többieket is, írótársaim, ez a nagy világ tele van álmokkal, vágyakkal, tervekkel, gondolatokkal. Főként a hallgatag szegény emberek álmait tiszteljük, főként azoknak a suttogását hallgassuk figyelmesen, — sok testvért találunk majd közöttük —, egyébként is mii csoda beszéd, százszor többet ér egy szegény cseléd, mint egy szemtelen, önhitt író!

*

Förtelmes irodalom, átkozott politikai helyzet. Hallom, a napokban már a hetilapokat is államosítják. Ami, hogy mit jelent, mindenki tisztában lehet vele. Erőszák és önkény dúlják a világot, hovatovább az egész világot! Vagy nem lehet ezt az emberi csordát tovább szép szóval összetartani? Csak furkós- bottal, kancsukával, félelemmel? Hát ez elég szomorú! Különösen nekünk, a természet által szabadnak teremtett, szabadnák és embernek alkotott embereknek ! . ..

*

Olvasmányaim hatása alatt jobban és pontosabban megközelítettem az igazságot, mint közvetlen élményeim hatása alatt. Talán most tárgyilagosan, kívülállódban szemlélhetem a dolgokat, — talán mert nem befolyásoltak a személyes motívumok, a közvetlen érintkezés kapcsai. Könyvből megismerni a lényeget, az életet, mégis csak más, biztosabb, mint tanulságosabb (vagyis tanulságokat a filozófiai átszűrés helyett) mondjuk magából az életből.

Belátom — már régen beláttam —, a magántulajdon erkölcstelenségét, majdnem azt is mondhatnám: abszurditását. Az emberiség jó része még nem jutott el arra a pontra, csak szajkózzák; a szegények és a pártkulik, a huligánok azt sem tudják, mit fcarattyolnak. De hol vannak ezek még attól a szemlélettől, hogy — túl a magántulajdon abszurditásán — a nemzeti tulajdon abszurditását is lássák! Én már látom ezt, tudom, hogy mindaz, ami ezen a földön található, az egész egyetemes emberiség tulajdona, túl nemzeti, párt- és osztálytulajdonokon! Ez a bornírt emberiség ma pártjelszavakban gondolko34