Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Restye Illés: A menekülő

— Nocsak! Panaszkodunk? Alighanem tévedésben vagy, irgalmas nővéreket máshol keress!

— Mindenkivel ilyen fenemód kedves vagy? — a férfi fakón elmosolyodik.

Évának úgy tűnik, hiányzik belőle az általa jól ismert fiatal férfiak üres

pökhendisége.

— Én itt kiszolgálok. Jól-rosszul, de kiszolgálok — mondja, a végét egész halkan.

— Ebben az országban mindenki olyan fene nagyra van a munkájával. Itt mindenkinek olyan fenemód fontos a munkája.

— Ezt miért mondtad? Miért épp nekem?

— Igazad van, marhaság.

— Ha jól sejtem, le vagy törve?

— Egy cseppet. Ne haragudj, hogy zaklattalak.

— Nincs miért. De megtudhatnám az okát?

A férfi legyint egyet. Cigarettát kotor elő.

Egyszerre néznek az ajtó felé. Négytagú társaság ront be. Mindannyiukon sötét öltöny. Gátlástalan röhögésük mindkettőjüket megzavarja.

— Hol tartottunk?

— Nálad.

— Nem túl érdekfeszítő téma.

— Hadd döntsem el én — Évának határozottan szimpatikus a férfi. Bár nem tudná megmondani, mi az, ami a spontán vonzalmat kiváltja belőle.

— Nem hinném, hogy téged túlságosan érdekelne.

— Mégis, talán? Nőügy?

— Nem, nem. Lehúzták a cikkemet. Vagyis meg sem jelent.

— Nofene, újságíró vagy?

— Egén. Eddig.

— Hogy-hogy?

— Nemrégiben kerültem az újsághoz, de alighanem tovább repdesek — mondja a férfi önironikusan. — Botrányos cikket merészeltem írni egy vállalat belső életéről. Pontosabban egy igazgatóválasztás parodisztikus huzavonájáról, stb., stb....

— És persze a főnököd ...

— A főnököm lekötelezettje a városi párttitkárnak, az viszont... Szóval hosszú.

— Egyszer volt dolgom egy újságíróval — mondja a nő tűnődve. — Persze ez már régen volt. Riportot akart.

— Miről, a kávéfőzés titkairól?

— Nem. Különben hagyjuk! Akkoriban másként éltem.

Éva zavartan igazgatja az üvegeket a pulton. A férfi a tekintetét keresi. Elkapja a csuklóját.

— Mi volt az?

— Álljunk meg! Nem tudtam, hogy gyóntató pap is vagy egyszemélyben.

Két pincérnő is befut egyszerre. Az előbbi fiatal lány dühösen ledobja a

tálcáját.

— Istenverte barma! Nyavalyás pénzéért azt hiszi, a söréhez én is hozzátartozom !

— Seggfejek! — mondja a másik, fejével a ricsajozó társaság felé int. — Prémiumosztás volt a felső polcon.

Terebélyes férfi közeledik. Járása egy kivénhedt tengerészé. Zsebkendőjével izzadt homlokát törölgeti.

— Tündérkém, mi lesz a sörünkkel?

— Mindjárt viszem — mondja a fiatalabb pincérlány kelletlenül.

30