Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Polner Zoltán verse - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
László: Nyugtasd meg- a húgomat, Katalint, hogy ártatlanul hurcolnak el. Ágnesnek pedig mondd meg, hogy velem van ő a szivemben, erőt ád énnékem . .. Kis Pál: Ne testámentumozzal itten, te, áruló! Még a nevedet is kitöröljük az emlékezetből! (Hozzák a többieket: Szegedyt, Bottkát csak ingben, öltözetlenül. Bezerédj díszben, lovon, de béklyózott csuklóval. Fáklyafény. Elfogott kuruc tisztek meg Compó Pista a menetben. Kis Pál közibük löki Lászlót.) Eredj a cimboráidhoz! Aki Rákóczi kardját elárulja, annak nincs kegyelem! Kaptok majd fényes rangok helyett hóhérpallost a gigátokra! (Horváth alezredes jön katonákkal.) Horváth: Állj! A brigadéros úr lovon?! Micsoda parádé ez?! Szálljon csak le kegyelmed, és álljon a cinkosai közé! Bezerédj: A rangom megengedi... Horváth: Kegyelmed itt már senki! Felsőbb utasításra itt most én parancsolok! Leszállni! Bottka Ádám: Dejszen harcolt eleget a hazáért ez az ember! .. . Horváth: Őrnagy, magának itt nincs szava! Bottka Á.: Micsoda?! Szegedy: Még mindőnknek lehet szava, alezredes úr! Még nem vagyunk elítélve, még visszajöhetünk mi ide! ... Horváth: Ide ugyan nem! Ezt az ezredet holnap felszámolom, mint megbízhatatlant, a katonáit pedig szétszórom más brigádokba! — Le a lóról, Bezerédj! (Bezerédj leszáll a lóról. Csend. Körülnéz.) Bezerédj: Isten veled, te város! Isten veletek kőszegi kék hegyek! (Indul. Megy a menet az őrökkel, fáklyafényben. A tér kiürül.) Horváth (a katonáinak): A szállásokra! És sorakozó!. . . Mindenkinek! (Elvonulnak. Hasszán tárogatója szól búsan, elhalóan.) 22. jelenet Sárospatakon, Bercsényi szállásán. 1708-ban. Hajdú vezeti be Mecséryt és feleségét, Katalint, Ágnest és Beleznay Krisztinát. Velük van Hasszán is. Hajdú: Itt méltóztassanak várni Bercsényiné nemzetes asszonyra! Rögvest itt lesz, azt üzeni. (Távozik.) Krisztina: Ez hát Sárospatak, Rákóczi hadiszállása! Ide hozták hát a foglyokat a haditörvényszék elé! Mekkora utat megtettünk utánuk Kőszegről... Jó útibatárral is elég törős volt idáig, hát még, ahogy őket hurcolászták, vasba verve! Szegény Imre! Bottka Ádám! Szegedy . .. Katalin: László, szegény Lackó! Ágnes (csendesen): A szívem hasad meg, hogy tudom, ártatlanul szenved! Mecséry: Az előzetes vizsgálatok szerint valamennyit bűnösnek találták. Ágnes: De László nem áruló! Hasszán: Nem is tudna az áruló lenni, inkább elpusztulna! Hiszen még... (hirtelen elhallgat). Mecséry: Na, mondd csak, jó öreg, mondd csak! Hasszán: Meg is mondom én! Megmondom! Megmondom én, bizony a legnagyobb tanúságot a kisgazdám ártatlansága mellett! Hát nem árulója lehetett volna az ügynek már régen, Ágnes kisasszonyért?! Ágnes (fájdalmasan): Ő, Hasszán! 12
