Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Koronás kegyetlenek (kisregény)

— A helyszínre érkezett, s kiadta a parancsot. Boleszló azonban ellenállt, s nem akarta kinyitni a kincstárat. A király nem tétovázott. Berohant a temp, lomba, s mit sem törődve a szertartás ünnepélyességével megragadta a konok embert, s az ominózus ajtóig vonszolta. Benn aztán kiderült: a gyanú alapos volt. A sértett fél a pápához fellebbezett, III. Ince azonban okosan lavírozott, sejtette, a rex ismét elnéző lesz. így is történt, s még ő javasolta a magasabb egyházi rangra emelést.

— Ugye, ugyanaz a pillantás? Most meg Varsádnál kössünk ki! Mindkét oldalon magyar hadak. Folyhat a testvérvér. Ódzkodnak is ettől a szembenálló felek.

— Ekkor az uralkodó hátraparancsolta kíséretét, letette fegyvereit, s egy- szál magában sétált testvére táborába.

— Hadd lássam, ki az, aki kezet emel felkent királya ellen!

Személyesen fogta el a visszaeső bűnöst. Feleségét, Gertrud nagyanyámat

pedig minden vagyonától megfosztva hazamasíroztatta papájához Ausztriába, mit sem törődve a hamarosan kitörő elementáris botránnyal.

— Nem érdekel, ez a hisztériás, ez a hatalmaskodó, ez a ármánykodó per- szóna a viszálykodás állandó szítója. Vigyék oda, ahol nevelték, ahol ilyenné lett! Itt semmi helye, ne uszítsa, ne befolyásolja azt az akaratgyenge, azt a pipogya, azt az egyszer ilyen, máskor olyan Andrást.

— Megint egy kép. A betegágyon. Előtte az imposztor:

— Legyél László fiam gyámja! Formáld olyanná, hogy méltó legyen őseihez.

— Hogy bízik, mennyire hittel telített, ám az a másik már a trónra kacsint. ígér, fogadkozik, de önmagában arra esküszik, hogy csak az övé lesz, lehet.

— S ott a harmadik is. Egyik se látja. Az a szent herceg, s milyen szomorú.

— Hallgasd csak!

— A viszonzás nem maradhat el...

— Apám fizetett neki. Kritizálta, becsmérelte, kifogásolta kormányzati módszereit.

— Elprédálta kincseinket, javadalmainkat. Arra sem volt képes, hogy megbosszulja anyám halálát. Vén létére ifjú arára fájt a foga. Fiaival nem foglalkozott. Ráadásul a niceai császár lányával, Máriával, akit megszerettem, aki hozzám hasonló jellem. Megneszelte ezt, s egyezségbontást követelt. Persze, hogy nem engedtem neki. Na és a fiatal özvegy, a poszthumusz gyerekével. Ugyan kérem, ebben nem az öreg, hanem Apód fia Dénes nádor „segédkezett”. Elzárattam Beatrixot. Sajnos férfiruhába öltözve megszökött a német követséggel. Fattyújának azonban semmi köze az Árpád-házhoz. Nem is volt, nem is lesz soha!

— Tévedsz apám, fordulj meg, nézz szembe a szűz királyfival, lesd a szájmozgását.

— Gyermeke a família utolsó arany ágacskája. Endre néven a harmadik lesz ... Mindenért fizetni kell... Neked is messzi rokonom .. . Koronás kegyetlenként . . .

(Folytatjuk)

19