Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Polner Zoltán verse - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
POLNER ZOLTÁN Te kis napkeleti infánsnő, álmok Beatricéje: lángok sétálnak szemed árnyas kertjében, mint a pávák. Öröm becézget, lányom s te suhanó felhőket kergető borzas kiskutyára vágyódsz. Kinga nevére Seljtelmes mosolyod fénylő tükrében fűzfák fésülködnek s matuzsálemek ámélkodnak váltig rügyező szavaid bölcsességén, míg csillagok szövőszékén kék idő szövi gyöngyös jegykendődet. SZAKONYI KÁROLY Kardok, kalodák Jelenetek a kuruc korból 21. jelenet Utca Kőszegen. Éjszakai sötétség. Ágnes lámpással siet, kaput zörget türelmetlenül. Hasszán jön elő. Hasszán (meglepetten): Ágnes kisasszony! Ágnes: Hamar, hamar! Itthon van a gazdája? Hasszán: Itthon, persze, hogy itthon! Az imént kísértem haza a kocsmából. Útközben éppen a kisasszonykát emlegette, hogy mennyire sajog a szíve a kisasszonykáért... Hogy micsoda cudar sors ... Ágnes: Keltse fel azonnal, életbevágó, fontos ügyben kell beszélnem vele! László (jelenik meg Hasszán mögött): Ki az?! Mi történt?! Hasszán: Ágnes kisasszony van itt! László: Ágnes? Hogyan?! Ágnes eljött hozzám?! — Ágnes! Ágnes: László! Azért siettem ide titokban, mert halálos veszedelem fenyeget! Azonnal menekülnöd kell, azonnal! Az életeddel játszol, ha nem sietsz! László: Te reszketsz, Ágnes! Ágnes: Apámtól tudom, hogy Kis Pál főhadnagy Kisfaludy ezredes huszárjait hozza rátok Bozsokról.. . László: Miránk? Kikre? Ágnes: Az árulókra! Parancsa van, hogy Bezerédjt és cimboráit lefogja! Te is rajta vagy a listán! 10
