Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - VÉSŐ - PALETTA - Farkas András: Ruzicska György egri szerepléséről
akár az „Egri csillagokról”, akár ezernyi más témáról: akár megholt emberekről, vagy mégmeghaltabb korokról. Mert — a rajzok legalábbis ezt mutatják — a korokat, a korok embereit, a művészet elikszírjével fel kell és lehet támasztani, hogy szóljanak magukról! Hogy megismerhessük őket, hogy ne csak dátumok és felsorolások, jól-rosszul megkötött békék hirdessék, mi is lehetett Mátyás vagy Mohács idején, Erdélyben, a Partiumban, netán a Habsburgok és a törökök tájékán. A mozdulatokban, a gesztusokban, az öltözékekben jelenjék meg nekünk a mindennapjuk, amikor a hősiségről nem olvastak, de cselekedtek azt! Az erkölcsi magaslatokról nemcsak a parancsnok hangján kellett vagy lehetett beszélni, de a tettek és a példák vitték lendületbe a szíveket, a test megfeszülő erejét. Mondhatják netán, hogy egy képzőművész históriai szemlélete elragadott minket. Azt is lehet vitatni, mai napság lehet-e ez a művész feladata? Még azt is hozzátennénk: zilált, sokat megélt korunkban más ármány és más szerelem szakítja — ha szakítja? — szét az emberi lelkiismeretet, vagy csak hisszük, hogy a nemes célról elég hirdetni a bölcseleti tételeket és azok a gyakorlatba maguktól átültetődnek? Egy azonban biztos: az igazi művész erkölcsi kategóriákban is gondolkodik!! örülünk annak, hogy a mai magyar művészetben akadnak még néhá- nyan, akik nemcsak a szakmát tanulták meg, de egy egész érett élet tanúságtételeként nemes tartalmakat, történelmi axiómákat, erkölcsi igazságokat tesznek közszemlére, okulásul. A formatervező iparművész Rénes György üvegmunkái, Perl Márton fotói talán távolról, igen csak közvetetten rímelnek erre a gondolatsorra; de Ruzicskay érzelmeiről, gondolatairól, tartásáról, tanításáról, jelleméről, magasrendű művészi erkölcsiségéről beszélni kell. Még akkor is, ha ezek a kategóriák egy tárlat kapcsán szokatlanul hangzanak is. Annál inkább! Farkas András 82
