Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - HAGYATÉK - Sárhegyi István: A setét-villa lakója volt...
— Ennek utána újra Budapestre került. . . — Ez úgy történt, hogy őrült szerelmes lettem az alispáni titkárba, s utánajöttem a fővárosba. A helyzetem már nagyon nehéz volt, hisz létezett a zsidótörvény. A Magyar Izraeliták Pártfogó Irodájánál alkalmaztak, mint idegen nyelvű levelezőt. Párizsból kaptuk a pénzt — persze, még annak német megszállása előtt —, s ezt a zsidó kereskedők átképzésére fordítottuk. Itt tevékenykedtem 1944-ig. Közben — 1939-ben — a fiamat kiküldtem Amerikába az apjához. Ő ma is ott él. — Hogyan vészelte át a magyarországi nyilasuralmat? — Egy Szabó Miklós nevezetű ügyvéd — ő egyébként a mónosbéli főjegyző fia volt — szerzett nekem hamis papírokat. Igaz, nem ingyen, mert vagy félmilliót fizettem értük. így aztán — Schmutzler Teréz álnéven — különböző helyeken dolgoztam. Voltam társalkodó- és nevelőnő is. Egyébiránt a papírjaim még ma is megvannak. — A felszabadulás után a városházán alkalmazták .. . — Igen, Vass Zoltán vett fel. Női fogalmazó lettem, ami meglehetősen ritka volt akkortájt. Ott maradtam egészen 1949-ig, közben pedig párttag lettem. Utána a Népművelési Központban tevékenykedtem, azt követően pedig a Szabó Ervin Könyvtárban. Később még számos bibliotékában foglalkoztattak, s 1969-ben mentem nyugdíjba. De ez sem a teljes semmittevést jelenti, hiszen azóta — most is — dolgozom tovább. — Térjünk vissza egy kicsit a múltba ... Az ön édesapja kétségkívül az akkori Eger szellemi életének jelentékeny alakja volt... — Ez igaz, ha a lapszerkesztői ténykedésére gondol. Lapja, az Egri Újság, 1893-ban startolt, mint a Szabadelvű Párt szócsöve. Először hetente kétszer jelent meg, 1908-tól azonban naponta. A bankok támogatását élvezve, az újság igen erős anyagi alapokon állt. így az első világháború vihara sem söpörte el, sőt folyton friss információkat közölt a hadihelyzetről. Csak 1919-ben, az Egri Vörös Újság megjelenésével szűnt meg. — A kulturális vonalon legalább ennyire számottevő volt a Setét-villa szerepe... — Ez nem más, mint a mostani kemping központja, tehát az ottani kőépület. Valamikor azon a részen kőbánya volt, később pedig lőtér. A területet apám a honvédkincstártól vásárolta meg, méghozzá az 1900-as évek elején. A villánk utóbb számos író és újságíró igen kedvelt találkozó-, nyaralóhelye lett. Többször láttuk vendégül Bródy Sándort, s olykor-olykor eljött hozzánk Gárdonyi Géza is. Ö egyébként édesapámmal nagyon jó barátságban volt. Majd minden hétvégén felment hozzá a Takács utcába, s ha jók voltunk, minket is felvitt. Nem is volt számunkra ennél ngyobb öröm. Gárdonyi ilyenkor szinte csak velünk beszélgetett, mesélt. Na, aztán sokszor nyaralt a villában az Est lapok újságírógárdája is, sőt több ízben jártak ott a miskolci színészek. — Hallottam valami kedves történetet Molnár Ferenccel kapcsolatosan is ... — Ja, igen. Egyik alkalommal Molnár is nálunk járt, s elhozta magával az első feleségét, Fedák Sárit. Mi, gyerekek, csak ámultunk-bámultunk, milyen csúnya ez a nagy színésznő. Ügy voltunk vele, hogy a János vitéz Kukorica Jancsijának azért mégiscsak szebbnek kellene lennie. Molnár hallotta vagy látta, hogy min töprengünk és megszólalt: — Ne őt nézzétek, csak a lábát, mert abban van a szépsége. Nos, igen. Ezek a sztorik örökre megmaradtak bennem, s szerencsésnek tarthatom magam, hogy mindezt végigélhettem... Sárhegyi István 72
