Hevesi Szemle 15. (1987)
1986 / 6. szám - KÖNYVEKRŐL - Polner Zoltán: Jegykendő a forgószélben (Farkas András) - Geröly Tibor: Raffaello freskói a Vatikánban
• Könyvekről Polner Zoltán: Jegykendő a forgószélben Polner Zoltán, a szegedi lírikus a kötet címadásában is megvallja a képes beszédhez való hűségét, azt akarja, hogy a fedőlap grafikája és a látomás- szerű szövegindítás is bevezesse az olvasót abba a népi világba, ahol már évek óta teszi rövidebb-hosszabb sétáit, barangolásait. Szorgalma és tájékozottsága. s főleg ügybuzgalma. szőkébb pátriájának lelkivilága iránt érzett felelőssége ösztökéli őt arra, hogy a Szeged környék hajdanvolt és mai napig is élő emlékezetű „boszorkányságait”. tanyasi délutánokon elbeszélt, esténként, behúzott fejkendők szegletéből elsuttogott eseteit, rontásait, sejtelmes titkosságait meghallgassa, magnóra vegye és közkinccsé tegye. Módszere egyrészt a néprajzost, másrészt az ízes tájnyelv iránt érdeklődő szakembert állítja elénk. Polner megközelíti adatközlőit, rokonszenvet ébreszt maga iránt, hogy megnyíljanak, hogy el ne ugorjának előle titkaikkal. Ö, ha nem is zenei indokokkal, de igyekszik pontosan visszaadni egyrészt a féltve őrzött, vagy csak nagyon bizalmas helyzetben megvallott régi dolgokat, amiket ama szűk körben, a falusi vagy tanyasi közösségekben mindenki készpénznek fogad el, másrészt és talán ez legalább annyira fontos, mint a boszorkányság titkainak a felfedése, megörökítése — azt a mondatszerkezetet menti magnószalagra, azt a hanglejtést, a kiejtésnek azt a tájanként elkülönülő és az értő fülnek mindig is szépséget kinyilatkoztató zengését rögzíti, amely korunk rohanó változásai közt enyészik gyorsan a múltba. Polner leletmentési eszméit Németh László nézetei is támogatják, azokkal összhangban van ez a hasznos szellemi őrjárat. Ez a mű is — mint Polner annyi más munkája ebben a tárgyban — helyi kiadás, ez is nyolcszáz példányban jelent meg. Nyilván csak a Szeged környéki érdeklődést és a könyvtárak, a szakma várakozását vették célba a sponzorok, amikor e hiedelmek földolgoztatására és publikálására gondoltak. A térkép és helységnévtár mellett a Tisza, a Maros vidékének, Szeged környékének embereit, a boszorkány történetek előadóit, ajándékozóit azért is megilleti a megemlítés, mert a mélyben, a tanyasi-falusi magányban, egymásra utaltságban, a nehéz sorsban élőknek úgy ad hangot, fórumot, hogy azok tisztességgel továbbjuttatják egy megszenvedett élet, az örökölt lélek-állapot alig érintett kincseit. Ma még a leletmentés kedves kötelezettségét teljesíti Polner Zoltán, a magános és megszállottan témahű ember akaraterejével, de lehet, hogy holnap egy jobb és nyugalmasabb világ pszichológusai nekilátnak majd a lélektani anyag több irányú feldolgozásához is. Miközben esetleg az is kiderül, hogy az egyszerű sors megélése nem is jelentett olyan egyszerű lelket, az átélés, a feszültségek ilyen-olyan levezetése, a sorsok egymásra hatása nemcsak abban merült ki. hogy a tanyasiak, falusiak, az állatok és egymás megrontásával vittek színt, drámát egymás életébe, hanem a lélek belső történési szükséglete is kielégítést kapott ilyenformán ott, ahol a külső események szinte beletaposták az emberi sorsot a rögbe. A Csongrád Megyei Füzetek 18. száma ez a kötet okos példa a helytörténészek buzdítására más hazai tájakon is. Farkas András Raffaello freskói a Vatikánban Szinte nincsen olyan itáliai útikönyv, amelyben ne szerepelne a Raffaello freskóival kapcsolatosan, hogy a „művészet történetének remekművei közé tartoznak.” A szakirodalomban egyik Raffaello- kutató következőképpen összegzi megállapítását: „a freskóciklus a humanizmus örök klasszikus értékeinek olyan manifesztuma. amely nélkül a kultúra 87
