Hevesi Szemle 15. (1987)

1986 / 6. szám - VÉSŐ - PALETTA - Mika István: Galériánk hírei

valami adossaga volna nála, melyet sémi módón tüle meg nem vehet, sőt midőn kéri Ki taszigálya öszve Kurvázva boszorkányoza és lövessél fenyegeti, inét akörül levő szomszédságok fel tették magokban, hogy Excellentiadnak alazatos Instantiá- jokat nyujtandgyák melyek Kérjék Excellentiádat, hogy ezen említett Komáromit Intesse meg, mivel úgyis azt tartya magárul, hogy eö néki Senki sem parancsol. Mély Kegyelmét Excellentiadnak midőn el várjuk addig is magunkat terdhajtasal ajánlyuk

Excellentiadnak

• L.: Hevesi Szemle,

XV. (1987) 57—59.

Szegény Szolgája Szekeres János, Szegény özvegy Szolgálója Nagy Ersebeht

Fekete Péter

• Véső-paletta

Galériánk hírei

Növekedett az érdeklődés Galériánk rendezvényei iránt. Nem a látogatottságra utalunk elsősorban — találkozóinkon immár hagyományos a nagyszámú közönség —, hanem azokra a véleményekre és vitákra, amelyek estébe hajló beszélgetéseken követik egymást az érdeklődők, valamint a tárlatvezetők és a neves interjúalanyok között.

Az üzemi tárlatok pedig — alapozunk erre az alkotások útrabocsátásával —, a munkahelyeken lassan hozzátartoznak a befogadók ízléséhez, kulturális érdeklődéséhez. Ezek az eredmények természetesen arra sarkallnak bennünket, hogy erősítsük a hidat a közönséghez. Csak velük és általuk teremthető meg az azonosulás a művészeti értékek iránt. E törekvésünk sikere is hozzájárulhat például megyénk kulturális tevékenysége minőségi kibontakoztatásához. A misszióhoz, misszionáriusok kellenek.

A Balaton művészi értelmezése

Fő kiállítóhelyünkön, Egerben, az oktatási igazgatóságon októberben a Veszprém megyében élő alkotócsoport mutatta be Balatoni tájak, balatoni emberek című gyűjteményét. E nagyszabású tárlat keretében a balatoni táj művészi értelmezése valósult meg. A festmények, a grafikák, a szobrok ugyanakkor az ott élő emberek karakterének megragadásával fejlesztették látásmódunkat, képi fantáziánkat is.

„A magyar tenger szerelmese vagyok. Nem hittem volna, hogy a víztükrön és a naplementén kívül van sok más csodálnivalója is a Balatonnak” — írja a kiállítás vendégkönyvébe egy diáklány. „Egytől egyig remekmű!” — vélekedik a következő látogató bejegyzése. A tetszésnyilvánítás így folytatódik oldalakon át, ám valaki, akinek olvashatatlan a kézírása, megkérdezi a festőművész Bán Magdolnát: „ön valóban ilyennek látja Tihanyt álmaiban? Túlságosan szép.”

A művész persze még nem olvashatta a festményéről érdeklődő sorokat, ezért volt meglepő a gyors válasz egy műértő tollából: „Kedves Asszonyom! A művész nem azt festi meg amit lát, hanem azt, amit gondol. Nem engedi, hogy a látvány automatikusan „megfejtődjön”, hanem arra kényszeríti a nézőt, hogy elemezze, s bizonyos elvont jelek segítségével „fejtse meg” a kompozíció tárgyát. Sokkal kevesebb remekmű született volna, ha a művész mindig arra vár, hogy majd csak lát, tapasztal valami olyant, amit lefesthet”.

Azt már mi tesszük hozzá: a többi alkotó is értéket mutat fel a tárlaton. Vágfalvi Ottó vásznai, König Róbert linómetszetei. Borsos Miklós szobrai és mások munkája megérdemelten vonzza a látogatókat.

85