Hevesi Szemle 15. (1987)
1986 / 6. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Kovács János: Gondolatok az ifjúság értékrendszeréről
gyermekeink (tanulóink) néha olcsón elnyernek? Nem is sejtve, hogy ezek az apró engedmények egy keservesebb és nagyobb lemondás előkészítői lesznek. Hányszor találkozunk a szülők „falazó” igazolásaival? A kérdések magukban hordják a válaszokat. Alaposabb kutatások nélkül is szembetűnő értékzavarok vannak a gyerekeinkben és fiataljainkban. A sok egymásnak ellentmondó hatás; szülők, szomszédok. rokonok, barátok a társadalom nem mindig valós keresztmetszetét reprezentálják. Számtalan modell, példa bizonyítja számukra az elkötelezet- lenség létjogosultságát, olykor sikerét. Igazolva látnak sok olyan életutat. amely az ügyeskedésen, a ..ziccerek” keresésén, azok kihasználásán alapul. Csoda, hogy mindezek mellett a fiatalok iskolaválasztása, pályatörekvése olyan gyakran nélkülözi az önkritikát, az igényességet? Pedig nagyon nagy szükség van a morális tényezők jelenlétére. A mindenáron való érvényesülés, a lehető legkevesebb munka, legkisebb erőfeszítés — ezzel szemben a jólét és igényes élet elvárása állandó nemzedéki (családi) végső soron társadalmi feszültségek forrása. A nevelés minden elhivatott vagy kötelezett tényezőjének sorsformáló és lényegi feladata a helyes értékorientáció vállalása. Következetesen, a tartalmi a metodikai gazdaság minden eszközével kell megközelíteni a helyes arányérzék kialakítását. Kutatnunk kell az egyéni becsvágy forrásait, fel kell tárni a fiatalok belső tartalékait, s annak függvényeként kell mozgósítani az egzisztenciális célokra. Bátrabb és őszintébb helyzetelemzéssel, a társadalmi-gazdasági nehézségek nyíltabb tudatosításával szükséges fölkészítenünk minden fiatalt a jövőre. Hiszen csak belátással élő, realista, racionális vágyakat tápláló, de elszántan törekvő ifjúságra van szüksége a jövő és a jelen társadalmának. A mai tendenciák — sajnos itt most nem konkretizálható tapasztalatok szerint — nem ezt az óhajunkat igazolják. Identitás Előbbiekkel összefüggő, jelentőségében mégis külön figyelemreméltó jelenségre utalnak a középiskolások körében szerzett tapasztalatok. Káros mértékű tért hódított határon belüli értékeinek lebecsülése, társadalmi törekvéseink tagadása ezzel szemben a fejlett gazdag országok feltétel nélküli csodálata. Mélyebb összefüggések mellőzésével, a felszín csábító ragyogásával eltelve tesznek összehasonlításokat. Ezekből az összehasonlításokból vezetik le a következtetéseket — valójában legtöbbször helyeslendő és elfogadható kritikai megközelítésben. (Mert azt a társadalom felelős felnőtt tagjainak kell elfogadni, hogy nem egészen reális jövőmodell eszméit rögzítettük. S hogy a túlságosan optimista gazdaságszemlélet buktatóit az eleven kudarcok sorozatában sem akartuk észrevenni.) Persze az aggódó szemlélet nemcsak a morális hanyatlás lehetősége miatt él. Köztudottan a súlyosabb következmények: a cselekvési készség sorvadása, a beletörődés vagy az apatikus lemondás komplexuma miatt. Nem nyugodhatunk bele abba, hogy a próbáktól elhúzódó a megpróbáltatásokról keseregjen, hogy a még valójában nem nélkülöző a nélkülözéstől szorongjon, az erőfeszítések értelmetlenségét fájlalja, az, aki igazán még nem ismeri az erőfeszítéseket. Csak azért mert torz és hiányos egyéni tapasztalatait nem sietett (vagy nem siettünk) kiegészíteni helyes történelem- szemlélet és reális nemzettudat kialakításával. Félrevezető és káros hatásokat erősített gazdaságunk import törekvése. Biztos, hogy a fiatalok politechnikai nevelése felzárkózott a nyugati csúcstechnológiák megértéséhez? 71
