Hevesi Szemle 15. (1987)
1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Korompai János: Gárdonyi Géza szinonima-szótára
Lapok egy különleges kéziratból Gárdonyi Géza szinonima-szótára IX. rész Mielőtt kilencedszer belemarkolunk Gárdonyi Géza szinonima-gyűjteményének gazdag anyagába, fordítsunk egy kis figyelmet az író nyelvvédő tevékenységének egyik érdekes dokumentumára, a Rosta című nyelvtisztító munka kézirattöredékére. A hagyatékból anyaggyűjtő borítékok és dobozok, cédulák, kéziratrészletek kerültek elő ezzel a címfelad'attal. Egy cédularendező borítékon nagy, kékceruzás, gondosan rajzolt betűkkel áll a könyv címe: Rosta. Alatta tintaírással néhány tennivaló az előkészítésből: „Átnézendő: Szily Nyelvújítás. Sím, Helyes magyarság. Egyéb antibarbarusoik. Egy német m. szótár. — Hozzácsatolandó a német nyelv szegénységéről szóló jegyzetek.” (Az átnézendő könyvek: Szily Kálmán: A magyar nyelvújítás szótára I. 1002. Simonyi Zsigmond: Helyes magyarság. 1903. A borítékban eredétileg A kert című folyóirat érkezett Gárdonyi címére.) Ezek alatt ceruzával írt — bizonyára később keletkezett — jegyzetek állnak: „Aki német szót mond a magyar szó helyett... A gaz közé soroltam azon gyártott szókat, amelyek nélkül meglehetünk. Ostc\baság parókát viselni, vagy álfogat, vagy géplábat, vagy egyéb műtagat annak, akinek megvan a maga haja, maga lába s egyéb minden tagja.” Előkerült egy címlaptervnek tekinthető kartondarab. Első oldalán, a Rosta cím alatt zárójelben, alcímként ez olvasható: „Nyelvünk szemétjének kivetésére.” Ugyanezen az oldalon a jobb alsó sarokban ferdén keresztbe futó sorokban: „A felső fiókban a kézirat nagyabbik fele.” Ez a jegyzet Gárdonyi íróasztalára vonatkozik, amelynek sokfiókos oldalrészeiben számos kiadatlan Gárdonyi-mű kézirata rejtőzködött. Megmutatja a jegyzet azt is, hogy a Rosta írása jelentősen előrehaladt. A hagyatékból a könyv előszavának több fogalmazvány-változatát ismertük meg. Ezeket időrendbe sorakoztatva láthatjuk Gárdonyi gondolatainak kialakulását. Vegyünk most szemügyre egy részt az előszóvázlat legvéglegesébbnek tűnő gépelt változatából. „Előszó. A nyelv is változik időhaladtában, mint ahogy maga Ja nemzet is Iváltozik. De a ,nemzet lelke nem változik, hát a nyelvnek a lelke se változhatik. A 'nemzet lelkei meg1 a nyelv lelke egy. Aki hibásan beszéli a nyelvet, a lélek ellen vét. A régi 'időkben mikor még nem olvastak, semmi volt az, ha egyes ember hibásan beszélt, de ma mikor már á kapásember is újságot olvas, \a hiba ragadós. 8^ ma már annyi a hibás szólás a nyelvünkben, hogy száz év és német segédigék) nélkül köhinteni se lehet. El vagyok készülve arra a kellemes állapotra is, hogy a rostámat épp az én fejemre rázogatják tnajd legszívesebben 'azok, akik belőle okultak. Mert hiszen mindezek a hibák I — alig egy-kettő híján, — az én könyveimben is éktelenkednek s még rá: mindazokat ja hibákat, amelyeket már (az én szemem ereje inem bírt meglátni, iépp az én toliam gúnyolásával vetik majd a rostába, azok, akik munkámat folytatják. Elszenvedem, sőt férőmmel szenvedem. Mert 1nem K hiúság oltárán áldoztam ezzel a könyvemmel, hanem a magyarságén. A csárdái zenész, az ipdrhegedűs 25—30 hanggal dolgozik, annyival .eljátszik minden dalt. A művészhegedűs ugyanazóti a hegedűs 200—300 hangot eendít lelő. Épp így vagyunk az íróművtészettel is. Az iparosíró a iközélet kapott kis szótárából él. ö azzal mindent elmond, amit takar, s 'a vele jegyszintű megelégszik vele. A iművészíró azonban ismeri a nyelvben kifejezések sokféle különbségét, is. a különbségek sokféle színét és sokféle erejét: s egy pillantásra lát és választ, mint a avöngyfűző asszony. Idegen lszavak a nyelvünkben: bolondnak mondanánk azt a ipával, amelyik túzaktollat tűzdelne a maga tollai közé. Akadémiás magyarság és mezei magyarság. Napjaink magyartalansága, a borbély már vágja a haját, a boltokon Vvasár- naponkint csupa zárva-ajtó. 36
