Hevesi Szemle 15. (1987)
1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Remenyik Zsigmond: Szemétdomb (naplójegyzetek)
állandó kapcsolataimról a megjelölt házak lakóival, — hogy az azt megelőző időkben kifejtett publicisztikai működésemről nem is beszéljek. Mit akarnak tőlem a gonosztevők? Mit akar Horváth Zoltán. (...) talán azt, hogy ne írjak, hogy lehetetlenné tegyék írói működésemet. Vagy azt akarják talán, hogy öngyilkos legyek, vagy talán az a céljuk, hogy őrületbe kergessenek? Ma már oda jutottam, hogy testi betegségen kívül ez a lelki, erkölcsi megbélyegzés is gyötör, — és milyen méltatlanul, mily igazságtalanul. Ó, ezek a tehetségtelenek! Ezek a harmad-, negyedrangú írók, ezek a tüle- kedők, ezek a „reálpolitikusok”! Még ha el is pusztítotok — ez az egyetlen jóvátétel számomra —, akkor sem fogtok jobb műveket alkotni, ti szerencsétlenek! Kocsmában ülünk és asztalunknál szidják az országot. Szidják az országot, a népet, de még Rákóczit is szidják, akár a baglyok, szegényt. Hogy kuplerájt tartott fenn Franciaországban és hamiskártyás is volt, és min- ebből a haszonból finanszírozta a felkelést. Ekkor már azután szólni is alig lehet! Márminthogy ebből finanszírozta a felkelést! Magyarország leggazda- galbb ura, mérhetetlen földek, várak és falvak birtokosa, aki erre a szóra tette fel életét, hogy nép és szabadság! Hát vakok az emberek? Kezd élőt" tem lassan kibontakozni a fogalom értelme, hogy mi az utókor! A távolabbi és a közelebbi utókor egyaránt, hisz vannak példák előttem, ezen a szerencsétlen, nagy emberen kívül is, ha végig gondolom a történelmet. És itt játszódik le szemünk előtt a hálátlanság és a méltánytalanság legbrutálisább példája, — csak gondoljunk Adyra, Károlyira, Bajcsy-Zsilinszkyre, Hatványra. Károlyi félretolva, Hatvány egyetemi tanszék nélkül, Bajcsy-Zsilinsz- ky özvegye fázva és éhesen. Mondják, az utókornak egy tányér bableves ünnepi ebéd. És ezek a korcsmázók pittyesztik szájukat, mozsdatlan fogukkal beléjük marnak, rájuk fröcskölik alsó és felső nedvüket. Hát érdemes? Uram isten, hát érdemes? 947. febr. 22. Bp. Ügy gondolom, leghelyesebb lenne összetépni és tűzrehányni Shakes- pearet, Goethét, Tolsztojt, Senecát, Socratest, Platont és a többieket, — úgy gondolom, leghelyesebb lenne rombadönteni a templomokat, előadótermeket vagy színházakat, iskolákat és tudományos intézeteket, hogy ne maradjon más, csak filléres regény, mozi, korcsma, kabaré és kupleráj! Ez utóbbiakon eléldegél az emberiség, — kiváltképp vérszomjas, konyákig véres ifjúságunk! Hát hallgatott bárki is az emberiség nagy gondolkodóira? — mintha nem is léteztek volna, — egyszerűen kár volt a benzinért. Oda jutottunk, hogy valóban részeg sofőrök irányítják ezt a boldogtalan világot, részeg sofőrök, állig felfegyverzett tolvajhad élén! (...) Az eredendő rosszra való hajlandóságot — mit tagadjam — magamon is érzem. Hisz ha megszólal este hétkor a telefon, hogy menjek le egy korcsmába, már ugróm is és megyek. Még meg kellene nézni a viszolygást, azt az utálkozó pofát, amit vágnék a nap bármelyik szakában, ha jön valaki, hogy templomba, könyvtáriba, vagy valami díszes előadásra elhurcoljon... Mit szájalunk hát akkor, hogy így a háborúk, úgy a háborúk, hisz ennél mi sem természetesebb ___ Van-e könnyebb, mint Katát táncba vinni? — csak e l kell kurjantania magát egy őrült gonosztevőnek, máris, mint egy ember, felkászálódik a züllött emberiség, hogy végigpusztítson városokat és falvakat, országokat és földészeket, — bizonyos nemes cél érdekében és nevében. — Elég egy kis biztatás — egy telefonhívás olykor —, hogy meginduljanak és csapatba verődve kifosszák az üzleteket és lakásokat, hogy felgyújtsák 31
