Hevesi Szemle 15. (1987)
1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Galambosi László verse - Pécsi István: Az idegen (kisregény)
GALAMBOSI LÁSZLÓ Virrasztó Még föllángolnak ‘az elhagyott 'kertek, az anyaölként hullámzó virágok. Még parányi üveghegyek függnek madarak izemében, de fölfűzik )majd a (Tél mellére a Mdeget köszöntő kolompot. Hol már a 'Tavasz \lüktető-muzsikájú homloka. Hol már a nyár, a bogarak szárnyával kenélő .sárga pit er a. Hol már a Tavasz lüktető-muzsikájú homloka. Éjbe rángatott ,batyu fett belőle. Virrasztás, égig érő lámpa mereng a sötétből. Ki tápászkodik, fiogy fiiinduljon az éhség küszöbéről? A hó ágyában fehér krizantémok a párnák. Körülállják vetkőztető-öltöztető fények; nem ylátja a Tél, hogy újjázöldülnek parányi üveghegyek a 'termékenységet oltalmazó \madarak szemében. Lélegzik, moccan ,a |hó a sötétkék árnyak forgó sűrűjében. Már megint az az út, s az az áthághatatlan vízfüggöny, Hát persze. Jelképes. Megöltök ezekkel a szimbólumokkal. Itt a K bolygón tenyeres-talpas testbe bújtam, sziklaszilárd talajon járok, igy ha érzelmeim, sejtéseim nem is, de értelmem gyürkőzik velük. Ti akarjátok, hogy mindenért kemény árat fizessek. Az arányok kikeverése izgathat benneteket, arra vagytok kíváncsiak, hogy mennyire kábítsátok el az ismert köntösbe injektált idegen szellemet. IHohó! Az előbbit sem térképeztétek fel, azaz szomjúhozzátok az ötvözés tökélyét. Ezért téblábol a bársonyzöld mezőn kísérleti nyulatok. Üzenetekkel bombáztok, s érzékelni akarjátok: miként hatnak rám, hogy aztán vegykonyhátokban módosítsátok, árnyaljátok a Programot. Dacosfejű, villanótekintetű Sátánként már ellentmondtam nektek, s háborgásaim krónikáját PÉCSI ISTVÁN Az idegen XXVI. 25
