Hevesi Szemle 15. (1987)
1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Kerényi Grácia: Kötélhúzás (iskoladráma)
ÖTÖDIK KÉP Szín: iTakácsék lakása. Kispolgári ízléssel berendezett iszoba: /rádió, tévé, /alacsony asztal, karosszékek, /a kombinált szekrény polcán \aranynyo- másos gerincű könyv-sorozatok. Takácsné — negyven év jicörüli, .sovány, dauerolt hajú, szemüveges asszony, pongyolában ,— az egyik karosszékben ül, Noémi a másikban; az .asztalon két kávéscsésze, Takácsné |kavargatja a kávéját. Noémi nem nyúl hozzá. TAKÁCSNÉ (udvariasan): Igazán sajnálom, de nem tudok segíteni. Soha nem szőlője bele az uram dolgaiba. NOÉMI (makacsul): Egy ember életéről van szó, ez nem illetékessegi kérdés! TAKÁCSNÉ: És azt hiszem, túlságosan kiszínezi a fantáziája ezt az egész ügyet. Máté Lajos nem csecsemő, akit pesztrálni kell, és nem mától fogva iszik. NOÉMI: Mindenki tudja, hogy nemcsak ő iszik, iszik az igazgató úr is, meg a tanácselnök elvtárs is . .. TAKÁCSNÉ: Az uram nem iszik, és különben is, az igazgatójuk, meg a tanácselnök soha nem feledkezik meg magáról. Máté örülhet, hogy az uram nem csukatta le, ilyen botrány után! Testi sértéssel való fenyegetés, zsarolás .. . erre igazán van büntető paragrafus! NOÉMI: Lajos az igazság védelmére kelt, azért ragadtatta el magát. Disz- nóság, amit Blanka nénivel csináltak. TAKÁCSNÉ: Én ebbe nem szólhatok bele. de nem féltem a maguk Blanka nénijét. Most aztán annyit ülhet a templomban, amennyit akar. NOÉMI: Én se Blanka nénit féltem, hanem Lajost. És Lajos sem Blanka nénit félti, csak azt sajnálja, hogy az iskola, hogy a gyerekek elveszítenek egy ilyen kitűnő tanárt, és az igazságot akarja megvédeni. TAKÁCSNÉ (sajnálkozva): Az igazságot! Az az igazság, hogy Blanka néni szépen megúszta, és Máté Lajos örülhet, hogy csak az állását veszti el. NOÉMI: De hát tessék megérteni, hogy Lajosnak ez nem mindegy! Lajosnak nincs hite, mint Blanka néninek, illetve ő másban hisz, az igazságban, a szabadságban, a szocializmusban meg effélékben . . . TAKÁCSNÉ (közbevág): Nem válik javára a szocializmusnak, hogy egy ilyen krakéler, korhely szakszervezeti tiktár működik a város egyetlen középiskolájában! NOÉMI: Ne haragudjék, nem akarok én politizálni, de Lajos élete csakugyan veszélyben van, ő ezt a kirúgást nem éli túl, ő nem tud az iskola nélkül élni, ő lelkes történész ... TAKÁCSNÉ (közbevág): Ne haragudjék, de ez nem rám tartozik. NOÉMI: De igenis, mindenkire tartozik! Lajos agyonissza magát, ha nem lép közbe valaki, öngyilkos lesz, a Zagyvába öli magát. . . TAKÁCSNÉ (kissé gúnyosan): Nem olyan mély az a Zagyva. NOÉMI (félig sírva): Ne tréfáljon, az Isten megáldja, hiszen van férje, vannak gyerekei! A gyerekei életére kérem ... TAKÁCSNÉ (indulatosan): Ne merje a gyerekeimet belekeverni ebbe a mocskos ügybe! Igen, kimondom így, ahogy van: mocskos ügy, amivel felkeresett és már egy órája feltart, a saját szennyesét akarja a nyakamba varrni, egy tisztességes családot akar bajba rántani a részeges szeretője érdekében! Miért nem menti meg maga? NOÉMI: (kiabálva): Ne merjen így beszélni, ki jogosította föl rá!? Lajos iszik, az igaz, de tiszta, becsületes ember, én nem vagyok a szeretője. 8
