Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - TUDOMÁNY - Szüle Rita: Vendégünk volt Rákosné Ács Klára pszichografológus
megnyerő, kitűnő előadói képességgel megáldott, kedves egyéniséget ismerhettünk meg. A nyilvános riport során — amit felelős szerkesztőnk, Pécsi István vezetett — egy izgalmas, sajátos fordulókban bővelkedő életpálya tárult elénk a gyermekkortól napjainkig... ★ — Szakszárdon születtem. Boldog gyermekkorom volt. amit szüleim végtelen szeretete, türelme tett azzá. Édesapám pedagógus volt és a helyi múzeum egyik vezetője. Ma is büszke vagyok arra, hogy apám Magyarország első etnográfusai közé tartozott. A Sárköz csodálatos népművészetét, kézimunkáit és dalkincseit kutatta. A betűvetésre, az olvasásra édesanyám tanított. Még nem ismertem az írás- képet, de ha kezembe került egy levél, különös izgalom fogott el. Anyám ilyenkor megdöbbentőn nézett rám, de nem tudott magyarázatot adni viselkedésemre. Két dolog volt, ami már kislányfejjel megragadott; a zene és a rajz. Szívesen ültem a zongorához, vagy festegettem babázás helyett, öt éves koromtól zongorázni tanítottak, majd tizenkét esztendősen felvételt nyertem a budapesti Zeneakadémiára. Szorgalmasan gyakoroltam, aztán egy napon apám elé áltam, és bejelentettem, hogy abbahagyom, nem akarok tanár lenni, művész pedig, úgy érzem, nem lehetek. Rajzolni szeretnék! így lettem az Iparművészeti Főiskola kosztümtervező szakának vendéghallgatója. Divatbemutatókon léptem fel, ahol ki nem szabott anyagokból, vagyis végekből gombostű segítségével különböző korok ruháit állítottam össze manökeneken. Lelkesen tanultam, de semleges maradtam a sikerrel mindaddig, amíg édesapám el nem vitt Románné Goldziher Klárához, a neves grafológushoz, az akkori írástanulmányi Társaság alalnökéhez. Elvégeztem a Társaság többéves tanfolyamát, levizsgáztam, és ezzel én is taggá lettem. Mesterem óráit ezután is szorgalmasan látogattam .. . ★ — A csoportban én voltam a legfiatalabb, de talán a legérdeklődőbb, s legnyugtalanabb valamennyi foglalkozáson. Az egyik alkalommal a grafológusnő egy aláírás nélküli levelet nyújtott át tanítványainak, s kérte, mondjanak róla véleményt. Meglepő volt, hogy mindenki másként nyilatkozott. Egy furcsa, jellembeli kép alakult ki. Amikor hozzám került az írás, hirtelen felkiáltottam: ez azért olyan különös karakterű ember, mert pajzsmirigy túltengésben szenved. Csodálkozva fordult hozzám Románné Goldziher Klára: — Ez igaz, de honnan tudod, hiszen még nem tanultad? Pontos magyarázatot nem tudtam adni, de ez a felismerés olyan élméntf volt számomra, amely végigkísért egész pályámon. Ekkor jöttem rá, hogy az alkotáshoz, a tudáshoz fontos az intuíció és a tehetség. ★ — Baktay Ervinnek hívták édesapám legjobb barátját, aki csodálatos ember volt, s őt tekintem első mesteremnek is. A pályám lényegéhez, az alapjához, a megismeréséhez vezetett. Egyszer azt mondta: Klára, maga olyasmit tud, amivel kevesen dicsekedhetnek. Sokat segíthet az embereken, az embereknek! Szeretettel gondolok vissza továbbá Somogyi Sándor szobrászművészre is, aki a tehetséget és az intuíciót fejlesztette bennem ... — Kórházról kórházra jártam, az orvosoktól elkértem a betegek írását, mert tudtam, hogy a papírra vetett betűk analízisével segíthetek másokon. Sok-sok éven keresztül, több ezer kontrollált írást elemeztem, majd értékeltem ki az orvosokkal. Nagyrabecsült barátom, Baktay Ervin az írásban rejlő jelek rendszerére hívta fel a figyelmem. Így alakult ki saját, úgynevezett betegség-kódom. A grafológia azonban nemcsak a fájdalmakkal küszködő betegeken segíthet. Sokáig dolgoztam a Magyar Tudományos Akadémián, ahol kiváló történelmi személyiségek kézírását1 elemezhettem. Ma is gyakran keresnek fel irodalomkutatók, történészek, olyanok, akik bíznak bennem. Ez a tudomány eligazítja a fiatalokat a pályaválasztás előtt, s alkalmas arra is, h'ogy házassági problémákat orvosoljon. Meggyőződéssel vallom, hogy a grafológia igenis racionális tudomány, tengernyi tapasztalaton alapszik. A csodákban én sem hiszek, és hadd idézzem itt könyvem mottóját: Hinni valamit tudás nélkül: babona; de nem hinni valamit tudás nélkül: szintén babona. Rákosné Ács Klára előadása is meggyőzte a hallgatóságot arról, hogy ez a tudomány, amelyért ő fáradhatatlanul dolgozik, alapvetően arra törekszik, hogy segítsen az embereken, gondjaikon. Megtanítsa őket egymáshoz türelmesebbé, jobbá lenni. Nincs szébb célja az életnek. Szüle Rita 73
