Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - TUDOMÁNY - Sipos Lajos: Tallózás Babits Mihály levelesládájában
0 Tudomány Fogarastól Újpestig Tallózás Babits Mihály levelesládájában 1908. júliusában a Szekszárdon pihenő Babits Mihály rettenetes hírt kapott: a szegedi főreáliskolától, ahol a diploma megszerzése óta, tehát két éve helyettes tanár volt, kinevezett tanárnak ugyan, de a fogarasi gimnáziumba helyezték át. Fogaras, amint a költő a városra emlékező esszéjében írta 1937-ben „a régi Magyarország délkeleti csücskében feküdt a havasok alatt”. Az ide készülődőt a vonat csak Brassóig vagy Szebenig vitte, onnan vicinálissal kellett döcögni, míg a hegyek egyre közelebb értek, s a ..szikrázó fal mindent elzárni látszott”. ,,Űgy érzem — írta 1908. augusztusában Juhász Gyulának —, mint aki valami nagy sötétségbe megy bele... Ügy érzem, hogy sötétségbe megyek — és ez keserű érzés”.1 Fogaras azonban, ahová úgy indult, mint a nagy római, Ovidius, száműzetésének színhelyére, Tomiba, sokféle élménnyel ajándékozta meg. A ,,zord avas gyűrűjében” élő város, a település közepén terpeszkedő „kövér” és „kedélyes” várral egyrészt Erdély történelmét idézte: fejedelmeket és küzdelmeket. Apafi Mihályt, „aki ebben a várban ült, ivott, dorbézolt, végtelen éjeken át”, Bélái Pált, aki a tömlöcrácsot rázva zsoltárokat énekelt reggeltől, esteiig, Mayláth István vajdát, akit a török álnok csellel fogott el itt; Fogaras másrészt a századelő világát tárta Babits elé. Három nép: a magyarok, a szászok, a románok közös életét. A magyarok főként hivatalnokok voltak, megyei urak, ittak és kártyáztak, a közeli rétekre vadászni jártak, vagy a városka egyetlen kávézójának teraszán bivalytejes kávét szűrésűitek. A szászok másként éltek, turistaegyletet alapítottak, a Negoj morc rengetegébe kirándulták, távolabbi hegyekbe merészkedtek, dalárdát szerveztek. A környékbeli falvakban többnyire románok laktak. Házaikon nem volt kémény. Ajtó-ablak résén és a tető szalmáján tódult ki a füst. Gyerekeik ebiből a világból kerülték be a fogarasi gimnáziumba tanulni. Babits, az „Európa-hívő”, minden sovinizmus ellensége, a kultúra őre, esetleg papja, amint magát több, ekkori versében és nyilatkozatában mondta, úgy képzelte, azért érkezett ide. hogy segítse ezeket a szegényeket „kiemelkedni egészségtelen, puliszkás életükből”. Babits azonban nemcsak fontos életélményeket kapott itt. Itt vált országosan ismert költővé. Mindenekelőtt az 1908 szeptemberében megjelent antológia, A Holnap révén és a Nyugatba való bekapcsolódása nyomán. A Holnap, amelyik irodalomtörténeti távlatból, esetleg korszakos jelentőségűnek tűnhet2, valójában nem teljesítette ki a szerkesztők: Antal Sándor és az akkor nemrég Nagyváradra került Juhász Gyula reményeit. Nem lett a modern magyar költészet reprezentatív gyűjteménye. A fölvonultatott alkotók, a korábban már híressé lett Adyt és a szűkebb körben már szintén ismert Juhász Gyulát leszámítva, nem váltak a magyar költészet megújítóivá. Balázs Béla, elkanyarodott a filmelmélet felé, Dutka Ákost az emlékiratai őrzik meg az emlékezetnék, Ernőd Tamás érzelmes dalait pedig a korabeli kabaré éltette csak; Miklós Jutka meg nem sokkal A Holnap megjelenése után formálisan is lemondott az irodalomról: kivándorolt, s lélekben a költészettől is távol fejezte be az életét. A kötet azonban mindezek ellenére mégis fontos. Egyrészt azért, mert Ady köré csoportosította a kezdő költőket, mintegy dokumentálva előre is. hogy ez a korszOik az övé lesz, másrészt azért, mert (Babits szavát ismételve) a nyilimnosság elé „cibálta" a fogarasi gimnázium tanárát. Az az országos toliharc ugyanis, amely az antológiát kísérte, (s amelyen Kemény Simon, Herczeg Ferenc, Rákosi Jenő, Szabolcska Mihály és mások egv- aránt véleményt nyilvánítottaki A Holnapban megjelenőkre fordította a közfigyelmet. Főként Babits Mihályra, a kötet egyetlen valódi felfedezettjére. Ezt dokumentálandó írhatta október 5-én Juhász Gyula Fagarason élő barátjának: személyed iránt „országszerte nagy az érdeklődés”. Ebben az érdeklődésben természetesen komoly szerepet játszott a Nyugat is. Már mindjárt az indítással, Kemény Simon október 1-jén megjelent. A Holnapot bíráló és elutasító kritikájához a szerkesztő Osvát Ernő ugyanis tőle és a laptól 66
