Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - SZÍNHÁZ - Kiss Sándor: Thália, emberformáló szerepkörben
Közben az otthont adó épület állaga megromlott, s rekonstrukciót kívánt. Így aztán 1961 és 1964 között a mai Bródy mozi 'épülete adott átmenetileg fedelet színésznek és nézőnek egyaránt. Ezalatt jó ütemben haladt a renoválás, amelynek terveit Mányoki László dolgozta ki. A kívülről-belülről újjávarázsolt hajlékban azonban már — egy szándékaiban kétségbe nem vonható döntés alapján — megkezdődött Észak- Magyarország körzeti színházának formálása, vagyis a Miskolci Nemzeti és az egri Gárdonyi Géza Színház' összevonása. A cél a sokoldalúság biztosítása, a művészeti tevékenység színvonalának emelése volt. Olyan elveket fogalmaztak meg, amelyekben rögzítették a bemutatók, az előadások számát. A két megyére vonatkozó tájkötelezettségeket. Sajnos a tapasztalatok — kezdetben kevésbé, később egyre inkább — azt igazolták, hogy a jó szándékú kísérlet egyáltalán nem hozta meg a remélt eredmény. Az ellentmondások már a korai időszakban jelentkeztek, az erősödő feszültség 1970 óta tükröződött a sajtóban és a szakmai körökben egyaránt. Megszűnt egy élő, sajátos profilú alkotóműhely, amely a közönséggel közvetlen, jó kapcsolatot tartott fenn, nemcsak a színház falain belül, hanem azon túl is. Ezt a hiányt az új, az egyesített társulat nem pótolhatta. Így aztán érthető az előbb már említett döntés. A különválás meghirdetése; az elhatározás valóra váltása komoly erőt, átgondolt szervezést és tervezést igényelt mind Heves megyétől, mind Eger városától és természetesen sokrétű támogatást a minisztériumtól. Az is érdekes, hogy ekkorra zárult az épület újbóli rekonstrukciója, azaz nem volt akadálya annak, hogy november 30-án, megcsinosodva, új homlokzattal díszítve, korszerűsített világítással, illetve új színháztechnikai berendezésekkel várja a színház látogatóit az intézmény. Először elsődleges fogadószínházi funkciót ellátó, bemutató — önálló rendezési joggal felruházott —, társulat nélküli színház létrehozására futotta az erőkből. Ehhez szervezetileg csatlakozott az Agria Játékszín, illetve a Harlekin Bábegyüttes, amely ekkortól bábszínházi tagozatként működött. Játszási helyet biztosítottak a budapesti Katona József Színháznak, a vidékiek közül a miskolci, a szolnoki, a debreceni, a kaposvári társulatok kiemelkedően jó produkcióinak, esetenként más fővárosi együttesek zenéstáncos előadásainak. Az alapvetően jó elképzelés a kezdeti gondok ellenére is bizonyította életképes voltát, s az értékközvetítés és értékteremtés frontján egyaránt jó eredményeket produkált. Beigazolódott az, hogy létezik a közönségigény, és erre lehet és érdemes alapozni. A jegyet váltók láthattak operát, nagyoperettet, zenés vígjátékokat, színműveket, tragédiákat, kamaraszínházi, stúdiószínpadi vállalkozásokat. A sikereket igazolja — többek között — az önálló rendezésben színre vitt Csongor és Tünde, valamint a Harlekin Bábszínház nívódíja. Az első lépéseket újabbak követték, abból a tényből kiindulva, hogy a befogadó színház lényegiében nem képes a mennyiségi igények kielégítésére, s ilyen rendszerben megoldhatatlan a tájolás, megkezdődött az önálló társulat kiépítésének alapozása. Lezárult egy szakasz, amelyre épülhet az újabb, a minőségileg magasabb szintű, a művelődni vágyóknak többet nyújtó, a nagyobb létszámú közönséget is fogadni kész. Munkába állt egy új vezetés, amely megértette elképzeléseinket. Olyan programot hirdettek meg, amely figyelembe veszi az igényeket, olyan kínálatot ígértek, amelynek célja az elkötelezett emberformálás. Azt vallják, hogy 41